H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Nagyné Batári Zsuzsanna: Nyári konyhák Heves megyében sajtódokumentumok tükrében. „És most, kedves Olvasó, lapozd tovább az újságot - tanulj, szórakozz, nevess.”
születtek: a nyári konyhák építését érintő hivatalos rendeleteket, szabályzatokat és árveréseket tartalmazó részletek, amelyekből az olvasók számára hasznos információk derülnek ki. A nyári konyhák építését a törvények is meghatározták; az Országos Építésügyi Szabályzat 1974-ben felsorolta a melléképületnek minősülő épületeket, ezek között szerepel a nyári konyha is. A törvény szerint bármilyen melléképület - és így a nyári konyha is - csak hátsó kertben építhető fel, a telek oldal vagy hátsó határán, illetve azoktól legalább 3 méter távolságra.18 Ez az adat segít a terepen felkutatott nyári konyhák telken belüli pozíciójának értékelésében, hiszen a korábbi nyári konyhák főként a telek elülső részében állnak az eddigi kutatások adatai alapján. Az egyik legkorábbi, nem hirdetésben szereplő nyári konyha adat az Egri Újság 1926. augusztus 6-i számában jelent meg, ahol is tervpályázatot hirdettek a ludasi községháza és melléképületeinek építészeti tervezésére. A főépület és az első számú melléképület után a második melléképület része két istálló, kocsiszín, magtár, fáskamra és nyári konyha, az épület végében sertésóllal és tyúkóllal.19 E mellett vannak cikkek, amelyek a népművészet - helytörténet - múzeum témakörhöz kapcsolhatók, főként olyan helyszínek szerepelnek ebben, ahol múzeumi - helytörténeti bemutatóhely funkciót kapott a nyári konyha (például Bodonyban, vagy egy káli magángyűjtő nyári konyhájában), ezek főként napjainkból származó írások. Egy külön kategóriában az irodalmi megjelenés kapott szerepet: novellák, versek, tárcák témája is lehet a nyári konyha, nagyszámú találat jellemzi a csoportot. Ezek az írások főként a 20. század második felében, falusi közegben játszódnak, feltehetően a szerzők a nyári konyhát egy jellegzetes helyszínnek vélték, ezért kerültek bele a szövegekbe is, azonban a pontos motivációk feltárása további elemzést igényel. Vannak cikkek, amelyekben a nyári konyha leginkább háttér: főként olyan riportokról van szó, ahol az interjú helyszíne az építmény: érdekes módon több esetben a nyári konyhába vezették be a riportert, vagy arról számolt be a cikk, hogy a tanácsi választások jelöltjei a nyári konyhákban toborozták a szavazóikat.20 Ez arra utal, hogy bár nem reprezentációs tér volt, sőt, annak megkímélésére jött létre, a nyári konyha végül a mindennapi használatban mégis vendégfogadási helyszínné vált. Külön csoportot alkotnak azok a megjelenések, amelyek nyári konyhákhoz kötődő tüzek, tragédiák, gyilkosságok és rablások tetteit örökítik meg. A rablásokról szóló tudósításokban sok esetben élelmiszerlopásról olvashatunk, ami a kamra-funkciót sejteti; illetve több esetben pénzt loptak idős emberektől, akik a konyhában tárolták a megtakarításaikat, ez a tartózkodási helyük fontosságára utal. Végül említenünk kell az egyéb kategóriát: itt vegyesen jelennek meg a fenti kategóriába nem besorolható információk, mint például az a tsz-tagokkal készült riport, amelyben az egyik asszony arról beszél, hogy szeretnének nyári konyhát építeni. A kutatás szempontjából az egyik legtanulságosabb csoport a nyári konyhához kapcsolható életmód bemutatását célzó cikkeké, amelyekben kifejezetten a nyári konyha használata jelenik meg: az ebbe a csoportba tartozó cikkek elemzésére vállalkozik jelen írás is. A nyári konyha-mentalitást leginkább tükröző riportok és írások nagyon érdekes adalékokkal szolgálnak a kutatás számára. Ezekből, többek között a nyári konyhák különböző 18 Népújság 1974. XXV évf 268. szám / november 16.5. 19 Egri Újság 1926. XLII1. évf 176. szám / augusztus 6.4. 20 SzalayZ. 1989. 141
