H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Nagyné Batári Zsuzsanna: Nyári konyhák Heves megyében sajtódokumentumok tükrében. „És most, kedves Olvasó, lapozd tovább az újságot - tanulj, szórakozz, nevess.”
célú használata is kirajzolódik: például 1954-ben Szűcsiben nyári konyhában működik a sportöltöző: a vendégcsapat az egyik bányász lakásában, míg a saját játékosok a nyári konyhában öltöztek.21 Nyári konyhában működött a parádóhutai KISZ-esek klubja is (a helyiség korábban istálló, majd nyári konyha lett), szól az írás 1964-ből.22 1965 januárjában Nagykökényesen Polgár Ferenc szerződést kötött a Miskolci Postaigazgatósággal, hogy 10 éven keresztül az udvaron külön épületként álló nyári konyhájában fogja működtetni a falu postáját. Egy idő elteltével azonban a tulajdonosok zaklatni kezdték az ügyfeleket, ellehetetlenítették a szolgáltatást, mert a helyiségre nekik volt szükségük.23 Az újságban megjelenik az első vízbevezetésekről szóló tudósítás is: egy mezőszemerei férfi tartályba vezette a vizet, majd csapot és mosdót helyezett el - a nyári konyhában, és nem a lakóépületben.24 Az 1990- es évektől turisztikai vonatkozású adatok is megjelennek a nyári konyhával kapcsolatban: egy abasáriban minibárt, egy gyöngyössolymosiban a vendégek részére csoportos étkeztetési helyszínt terveztek.25 Gyöngyöspatán magánkimérde működött egy nyári konyhában, ahol a betérők a községházával majdnem szemben bort ihattak a tulajdonos jóvoltából.26 A 2016. január 2-i lapszámban pedig már olyan nyári konyháról olvasunk, amely kutyaházként kapott új funkciót.27 A riportok, amelyek támadják a nyári konyhák használatát, viszonylag korán megjelennek: 1963-ban Szalay István egy olyan családnál járt, ahol az új házban épült három szoba közül egyet sem használnak a tulajdonosok: az édesanya a gyerekekkel a konyhában, férje a nyári konyhában alszik: „Nem úri gyerekek ezek! Aztán, minekpiszkolnánk annyi helyiséget? Ha szanaszét laknánk, nem győznénk csak takarítani. Megaztán (...) nálunk faluhelyen már csak ilyen a szokás.”28 Később megemlítik, hogy lányuk férjhez menetelével ténylegesen használatba kerül a szoba, de ha mindkét gyermekük elköltözik, ketten maradnak: „És nem is használták az új házat, a szép, kényelmes szobákat, amelyekért egész életükben dolgoztak! ... Messzire járok már Simonék házától, de még mindig a Petőfi utcában. Hat, nyolc, tizenkét új ház egy sorban, egyik sem idősebb tíz esztendőnél. Városra is beillő falusi házak, amelyek száz és ezerszámra épülnek manapság. Mennyi szép szoba és mennyi üres családi fészek, amelyeket gazdáik csodálnak, de nem lakják soha. Kint az utcán mélyet szippantok az akácdús illatból és szélesre tárnék minden ablakot, hogy a friss tavaszi szél örökre kiűzze a házakból a „tiszta szobák" áporodott, dohos levegőjét..." - fejezi be írását a riporter.29 Hasonló szellemben íródott Gyurkó Géza cikke is, amelyből a következő részlet származik: „Felépül az új ház, szemre is tetszetős, ablakai szinte szürcsölik a napfényt. Az új ház természetesen háromszobás és természetesen fürdőszoba is van benne. Afürdőszobát természetesen nem használják, mert a víz nincs bevezetve, s a három szobát sem, mert vétek lenne bepiszkítani a bútorokat koptatni. Az új ház régi lakói esznek, isznak, alszanak a ház végéhez ragasztott, vagy éppen a régiből meghagyott konyhában. A zeneszekrény fenn, a régi, viharvert rádió lenn, - azt hallgatják. Ez is 21 Balyi 1954. 22 Pataky 1964 23 Mentusz 1970a. 24 Népújság 1958. XIII. évi 205. szám / szeptember21.3. 25 Gy.Gy. 1991.; Gyóni 1997. 26 Heves Megyei Hírlap 1991. II. évi 166. szám / július 17.5. 27 Heves Megyei Hírlap 2016. XXVII. évi 1. szám / január 2. 28 Szalay i. 1963b 29 Uo. 142