H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Kiss László : Az első magyar nyelvű folyóiratok néprajzi vonatkozásai
emberi nemzet tengerébe süllyedsz. Ha ugyanis mindenkit „ember uram"-nak neveznének, senki nem tudná, hogy „kirül van szó". Mihelyt az ember „minden nemzetnek erkölcsét, szokását gyakorolja, nyelvét beszéli [a költő itt a latinra, németre, franciára, angolra stb. gondolt - K. L.], öltözetit viseli, törvényeit tartja, magában lenni megszűnik, és emberi nemzetté válván, semmivé lesz, mint a rómaiak”.4 Bessenyei még „különösségéről, „különvalóság-ról írt, de a „nemzeti karakter” „nemzeti bélyeg” kifejezéseket legalább már 1790 óta használták. Ez közvetlen kapcsolatban állt a II. József németesítő nyelvrendelete által kiváltott, a magyar nyelv, kultúra és szokások védelmében kibontakozó nemzeti felbuzdulással, a magyar nyelv államnyelvvé tételéért vívott közel fél évszázados harccal, a nyelvújítással, és - ezekhez kapcsolódva - a magyar nyelv terjesztését szorgalmazó magyarosító törekvésekkel. Mindezek kultúrfilozófiai hátterét a német bölcselők, főként pedig J. G. Herder nyelvnemzettel kapcsolatos gondolatai jelentették. Ez a - nálunk „nyelvében él a nemzet” néven a reformkorban ismertté vált - felfogás, amelyet Herder az„Ideen”-ben (1784-1791) nagyhatású módon fejtett ki, a nemzeti nyelv és nemzeti lét elválaszthatadan kapcsolatából indult ki, és kiegészült a szlávoknak dicső jövőt, a rokontalan, kis létszámú magyarságnak pedig beolvadást, borús nemzethalált jövendölő próféciájával.5 Mindenes Gyűjtemény Az első magyar nyelvű folyóiratok, újságok néprajzi vonatkozásainál maradva, Kazinczy Ferenc (1759-1817) költő 1790-ben „Nemzeti nyelvünk ’s bélyegünk (character)” eltörölte- tésétől tartott Péczeli József (1750-1792) Komáromban megjelenő „Mindenes Gyűjtemény’’-ében, az első tudományos népszerűsítő és irodalmi folyóiratban (1789-1792).6 7 A kifejezés ugyanitt és ugyanekkor újra felbukkant a következő kontextusban. „Ä Protestánsoknak dítsétetekre megkell vallanom, hogy eleitől fogva ők voltak leg-inkább Magyar nyelvünknek s Nemzeti béllyegünknek, őrizőjik Ha ők nem lettek volna, talán eddig mind nyelvünk, mind Nemzeti characterünk végképpen el-töröltetett volna. ’n Egy Szent Korona hazahozatalának tiszteletére készült, idegenellenes versben az anyanyelv nemzeti karaktert őrző szerepével együtt feltűnt a nemzeti karakter egy külső sajátossága is: a dolmány. A költő „Árpádfiai’’-1 az ősi virtus nevelésére szólította fel.8 A nyelvnek és - az angol utazók által megcsodált - vitézi (huszáros) öltözetnek, mint a nemzeti karakter két kifejezőjének a szerepéről egyébként már a folyóirat előző évi számában is értekezett egy ismeretlen szerző. Azon sajnálkozott, hogy „sokan mind nyelveknek, mind ruhájoknak változtatásával önként törlik-el Nemzeti Karaktereket”.9 Batsányi János költő (1763-1845) 1791-ben a népeket megkülönböztető nemzeti karakterről árnyalt, bár kifejteden képet adott. Hat komponensét sorolta fel. Egy negyedszázadig nem született ettől átfogóbb leírás. „Á népeket nem tsak az Országoknak határai választyák-el, ’s külömböztetik meg egymástól Ä gondolkodásnak módgya, az erköltsök, s úgy neveztetett nemzeti szokások, a nyelv, 'a törvény, a ruha: ezek tesznek leg-inkább külömbséget közöttek (...) -A Nyelv pedig különös ter4 Bessenyei 2016. 5 Herder 1784-1791 között született főműve, kihagyásokkal ugyan, de magyar fordításban is megjelent. Lásd Herder1978. 6 Kazintzy Úrnak á Normál Oskolák Látogatójik előtt tartott Beszéde. Mindenes Gyűjtemény 1790. XI. levél 169. 7 Uo. XVIII. levél 283. 8 Uo. XXL levél 329-330. 9 Vitézi Öltözet Uo. 1789. X. levél 154-155. 130
