H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Kiss László : Az első magyar nyelvű folyóiratok néprajzi vonatkozásai
mészetijele, sfenn-tartója minden Nemzetnek".10 Batsányitól sem állt távol az idegenellenesség, ami a nemzeti nyelv létrehozásának, a nemzeti nyelv, jellem és jelleg védelmének, illetve meghatározásának már kezdettől a velejárója volt Etnocentrikus gyökerekből táplálkozott és a „Mi és Ok” hagyományos szembeállításra épült. Ismét a költőhöz fordulva: „K naponként Hazánkba sereglő sokgyülevész népnek bitang nyelvétől lenyomattatik, ismét majmaik lészünk a'Németeknek, s nyelvünkkel, öltözetünkkel eggyetemben nemzeti erköltseinket-is le-tesszük. Ennek a maszlagnak most lehet elejét venni.1 Megállapítható, hogy a „nemzeti karakter” már a nyelvújítás kezdetétől létezett, és az 1810-es évek végéig, amikor az „ethnográfia” szó is megjelent, néprajzi/etnográfiai elemeket (nemzeti öltözet, szokások stb.) jócskán tartalmazott. A néprajz forrásvidékét kutatók több területen is búvárkodhatnak: a költészetben, irodalomban és nyelvészetben; újság- és folyóiratcikkekben; a leíró statisztikában és a megye-, valamint településmonográfiákban. Magyar Hírmondó A „Magyar Hírmondó” (1780-1788) az első évfolyamaiban több alkalommal is foglalkozott a Vas, Somogy és Zala megyékben, a„Tótság vidékén" élő vendekkel (vinidusokkal, vene- dusokkal, Wenden-ekkel stb.). A magyarok „bömbétzek”-nek gúnyolták őket, a latinos mű- veltségűek viszont helytelenül „vandalusok”-ról (vandálokról) írtak.12 * Az újság arról is hírt adott, hogy „egy Magyar országi - tegyük hozzá: tót - olajos paraszt" Svábországban 1779- ben megölte a testvérbátyját, mert az mások előtt kétségbe vonta orvossága hatásosságát. Emiatt Tübingenben kerékbe törték. A szlovák olejkárok kapcsán a következőket írta: „Ezek az olaj-hordó parasztok majd tsak nem egész Európát fel-szokták járni, s már sok tartományokból ki-tiltattanak. Azon egy nemű olajat akármelly nyavalya ellen készek orvosság gyanánt el-adni. Melly hamisságokkal ezen fogatlan orvosok sok embereknek nagy romlásokat okozták.”P Hogy a mesterségek iránt érdeklődők igényét is kielégítse, az ország különböző részeiből tudósításokat közölt, például a folyókra telepített vízi-, szárnyas- és hajós malmokról, amelyek a nagy károkat okozó „gátos malmok"-hoz képest sokkal korszerűbbek. Lehetőséget adnának a mocsarak visszaszorítására és az elárasztott földek termővé tételére.14 Az újságban arról is olvashatunk, hogy a kölni érsek és választófejedelem büntetés terhe mellett, rendeletben tiltotta meg a fekete gyászruha viselését. Majd hazai vizekre evezve, és II. József akaratának is eleget téve, így folytatta: „Az halottakra való költségeknek keveseb- bedését mostanság sokan kezdik óhajtani (■■■)- Nem régi dolog, hogy a Magyarok tornak neveztetett vendégeskedéssel-is szokták vált halottjaikat tisztelni. De ezen szokás böltsen el-töröltetett, s lassanként feledékenységbe mégyen. Reménylhetni, hogy nem sokára a keresztelő vendégség-is úgy fog járni"P De Küküllő vármegyéből is közölt egy történetet az ottani cigányok babonássá10 11 12 13 14 15 Idézi Debretzeni 2001.545. A 167. lábjegyzetben idézi: Uo. - Erre rímelnek ugyanebből az időszakból, 1790-ből a „Mindenes Gyűjtemény' szerzőjének szavai: „Valósággal nagy megútálása az egész Magyar Nemzetnek, hogy holmi idegenek egy páltzával hé-jönnek Hazánkba, itt Kellnerekké, Vendég-fogadósokká, Kalmárokká lesznek, a szegény Magyar Népnek ’sírjával fel-híznak, meggazdagodnak, ’s még tsak annyira sem méltóztatják Nemzetünket, hogy nyelvünket meg-tanúlnák”. Mindenes Gyűjtemény 1790.X. levél 153. Magyar Hírmondó 1780.35. levél 276-277.; 47. levél 380-381.; 65. levél 525-527.; 1781.51. levél 382-383. Magyar Hírmondó 1780.22. levél 176. Uo. 13. levél 100-101.; 34. levél 265-267. Uo. 34. levél 265-266. 131
