Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Tóth Zoltán Henrik: Kősáncok és malomkövek a Mátraalján
kulturréteg (szláv ékszerekkel, ólomkereszttel és kerámiatöredékekkel)67 került elő, amely nagy rokonságot mutat a sáncoktól pár kilométerre található Mockersdorf szláv temetőjének leletanyagával. Az ásatók a következőképpen rekonstruálták a Rauher Kulm erődítésének történetét: a nagyon kevés lelettel igazolható későbronzkori—kora-vaskori alapokra a Kr. u. 568-ban a Kárpát-medencét megszálló avarok elől elmenekülő, bajor, majd frank szolgálatba szegődő szláv előkelő réteg épít(-tet)ett kőből rakott kősáncot. A 10. századi magyar hadjáratok idején a sáncokat átalakították, megerősítették majd felhagyták.68 A Rauher Kulm kősáncának szláv eredetén nem szabad meglepődnünk, hiszen a környéken sok a szláv eredetű helységnév és még a 13. században is előfordult a zsupán tisztség.69 A „kulm" szó eredete a latin „collis”, „collium” (masc.) — „halom”, „domb” jelentésű szóból kialakult gót „hulman” (latinul később: „culmen”) szóra mehet vissza, melynek magyar megfelelője, talán nem véletlenül „halom” szavunk.70 Ugyaninnen erednek a szláv nyelvek „chlum” (cseh), „chelm” (lengyel), „cholm” (orosz) szavai. Bajorország más területein és Ausztriában is találhatóak ,JCulm” tagú földrajzi nevek. A cseh- és németországi, szétszórtnak tűnő kősáncok tulajdonságai szinte a legapróbb részletig egyeznek a kérdéses korú mátraaljai kősáncokéval, ezért egy későbbi fejezetben közös példák alapján fogom részletesen bemutatni azok valószínűsíthető építéstörténetét. Most pedig térjünk vissza az utolsó kárpát-medencei sáncrendszer bemutatásához. A Garam-menti sáncrendszer A Garam-folyó jobb partján, a Duna partjától több mint 60 km hosszan egészen az Újbányai-hegységig, a Garamba ömlő Szikince mentén pedig a torkolattól egészen a Selmeci-hegység hegyeiig követhetőek egy sáncrendszer maradványai.71 A sáncok, hasonlóan a gyöngyössolymosi Eremény és Kis-hegy közötti Hosszúsánchoz, határszerűen lezárják a Duna és a hegyek közötti síkságot. A hegyek tetején áthaladó részeknél, mint például Hontbesenyőd területén, a mátraaljai szétszórtnak tűnő kősáncok pontos másai találhatóak, melyek a sík területeken fa-föld szerkezetű sáncokban folytatódnak.72 Itt kell megemlítenem a Mátra nyugati szélén 67 LOSERT, Hans: 2006/2007. http://www.landschaftsmuseum.de/Seiten/Ausgrab/Aus-R_Kulm-2.htm 2015. 05. 30. 68 GSCHLÖßL, Roland 36. 69 GSCHLÖßL, Roland 36. 70 GSCHLÖßL, Roland 36. 71 HOVORKA, Dusan-TÚNYI, Igor 2011. 50. 72 HOVORKA, Dusan-TÚNYI, Igor 2011. 51. 114
