Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Pláner Lajos: Magyarország első választott királya, Aba Sámuel
Ha az a bizonyos ígéret valóban elhangzott, akkor Henrik nem vette félvállról az újabb támadást, az előző évek tapasztalatai nyomán számol a magyar haderővel. A június 29-i követjárás alkalmával, amikor megtörténik az elutasítás, a német király megjelölte a helyet, ahol a seregek összecsapnak. így a csata időpontja július 2-a lett volna, azonban Aba seregével Kapuvár térségben állomásozva, nem jelent meg. Ismét követte a már bevált és alkalmazott taktikát, és bár az ellenség a közelében volt, a magyar király idejekorán nem vállalt fel ütközetet, s Győr felé vette az irányt. Miután Henrik előrenyomult, elérték a kapuvári térséget, ahol a Rábca védművei nehezítették a továbbhaladást. A király a Fertő, a Rábca és a Szigetköz mocsarai közé akarta becsalni a német sereget, de Péter magyar hívei ismervén a hadsereg számára kedvezőtlen mozgású területet a Rábca bal partján, dél felé vezetik a támadókat. „A császárral és Péter királlyal levő magyarok egész éjjel lovagolva vezették a sereget a Rába és a Rábca folyó mentén felfelé, napfelkeltekor pedig egy könnyű gázlón át is keltek.”123 Az átkelés után Péter király hívei Győr felé vezetik a támadókat. Ugyanezt erősíti meg az Altaichi évkönyv124 is azzal a kiegészítéssel, hogy a német sereg megjelenésekor a magyar gyepűőrök mindenüket hátrahagyva elmenekültek. ,Jgy a mieink (a németek) számára megnyílt az út, és élelmiszerből nagy zsákmányt ejtettek.”125 Ezek után a Rába folyón Gyirmótnál126 127 keltek át Henrik csapatai, ahol a német forrás szerinti látvány fogadta őket: „...mihelyt a mieink (a németek) a Rába folyón átkeltek, íme, a távolban fegyveresek megszámlálhatatlan hadrendjei tűntekfel, amelyek - mintha csak erdő nőtt volna ki- a felettébb tágas mezőt elborították. Arra készültek (a magyarok) fel, hogy a mi kis seregünket csapataikkal mindenfelől bekerítik, s ily módon a mieink közül senki sem lesz képes - még futással sem - elkerülni a halált.”'21 Majd tovább haladva érkeztek Ménfőhöz. Maga az évkönyv erősíti meg, hogy a magyar seregek nagyobb létszámúak voltak, mint a német királyé. Fentiek alapján megállapíthatjuk - ha hitelesnek fogadjuk el a forrást -, hogy létszámát tekintve a magyar király hadereje128 esélyesebb volt a csata kezdetén, mint a támadók serege. Mindez természetesen lehet retorikai fogás is és nem bizonyos, hogy Aba serege nagyobb létszámú lett 123 Képes Krónika írja: Lásd: BOLLÓK János 2004a. 51. 124 Altaichi Évkönyv. Lásd: MAKK Ferenc 1999. 252. 125 Uo.: 252. 126 NÉGYESI Lajos 1994. 140. 127 Uo.: 252. 128 „.. fegyvereseinek nagy sokaságával, túlontúl is bizakodva a győzelemben, mivel egyes bajorok titokban azt jelentették neki, hogy a császár kevesedmagával jön ellen.” Képes Krónika Írja: Lásd: BOLLÓK János 2004a. 51. 299
