Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Pláner Lajos: Magyarország első választott királya, Aba Sámuel
volna. Egyrészt Henrik az elmúlt évek tapasztalatait felhasználva nagyobb sereggel vonult fel, de vélelmezhető, hogy hasonló egységekkel vonult 1043-ban is Aba ellen. Ezt a következtetést a csata végkifejletéből igazolhatjuk. Mivel Abát a sereg jelentős része cserben hagyja, véleményünk szerint ez nem lehetett - taktikai okok miatt - egy véletlenszerű gyors döntés, sokkal inkább egy előre eltervezett, átgondolt lépés. Éppen ezért a császárnak nem volt szüksége nagyobb létszámú seregre, hiszen a csata kimenetelét illetően biztosra mehetett. Továbbá azért sem gondoljuk, hogy a seregek létszámának kérdése csupán a scriptor túlzása lenne, mivel éppen Henrik hadi érdemeit emelné az, ha egy kisebb létszámú sereggel győzött volna. Aba Sámuel haderejét közszabadok, kabarok és a határvidék védői alkották.129 A csata kezdetén a magyar sereg jól tudta használni az íjaikat, azonban vihar tört ki, így ez a fegyvernem nem volt tovább használható. A különböző összehasonlító meteorológiai elemzésekből elmondható, hogy a krónikákban leírt vihar valóban volt a térségben.130 A német forrás isteni csodáról ír - Henrik szemszögéből pozitívan - isteni eredetűnek írja le a vihart: „De íme, heves forgószél támadt a mieink oldalán, és hatalmas port zúdított ellenfeleinek szemébe.” Ezzel alátámasztást adva az igazságosságnak, az isteni kegyelemnek. Az égi- ek közbenjárásának megörökítése hasznos volt a keresztényi hitben buzgólkodó III. Henrik későbbi megítélésében. Német szempontból nem volt szükséges ismerni, hogy Aba Sámuel vesztét a seregében tartózkodó előkelők egy részének árulása okozta. A seregek összecsapása délelőtt kezdődött, s a magyarok sikereket értek el. Közben a Henrik oldalán harcoló Péter hívek a szélekről erőteljes támadást indítottak a magyar király felé. Ekkor az Aba oldalán küzdők, akik időközben Péter kegyét keresték, zászlóikat és fegyvereiket a földre dobták - egyértelmű jeladás! - és felhagytak a harccal. Ezt követően zavar támadt a magyar seregben, amit a németek kihasználtak, s több helyen áttörték a harcrendet. „A mellette maradt titkos ellenzék időzített megfutamodása a nagy seregszámot Aba hátrányára fordította, amennyiben csapategységeik tömege a zavar látszatát tovább fokozta .”131 A taktikai fegyelem bomlása után Aba menekülni kezdett. A király lándzsája és koronája Henrikhez került, aki azokat Rómába küldte. A csata mindkét oldalon hatalmas veszteségekkel járt. „A földet megszámlálhatatlan holtesttel borították be ... végül a mieink(némctek)a nagy mészárlást megunva ujjongva tértek vissza táborukba,”132 Nyár végén az ütközet helyszínén még 129 VESZPRÉMY László 2008. 25. 130 NÉGYESI Lajos 1994. 141. 131 VESZPRÉMY László 2008. 25. 132 Altaichi Évkönyv írja: Lásd: MAKK Ferenc 1999. 253-254. 300
