Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Patay Pál: Régészkedtem Heves megyében is
kába, ahol fedve voltunk. Nem sokat kellett várni, a gránát felrobbant. A töltényeket azután este átadtam a körzeti rendőrnek. A kézigránátról persze mélyen hallgattam. A Csörsz-árokkal kapcsolatban meg kell azonban azt is említenem, hogy Tar- nazsadánynál olyan adat birtokába jutottunk, amelynek döntő jelentősége van a sánc készítése időpontjának meghatározásában. A sánc egykori töltése alól egy, legkésőbben a 2. és 4. század fordulóján elhantolt sír került napfényre. Ennek a feltárása azonban Kalicz Nándor érdeme. A sáncrendszer kutatása terén végzett munkánk eredményeiről ugyan több ízben is beszámoltunk,3 a topográfiája néhány részletének tisztázása terén azonban maradt még feladat a hevesi régészek számára. Eléri-e a középső vonal kelet felől a Zagyva mocsarait? Valóban nem volt kiásva a felső vonal a Zagyva és a Tárná között? Majd a Laskótól keletre? Úgyszintén a középső vonal korábbi ága Füzesabony és Szihalom között? Az 1960-as években azonban nem csak a Csörsz-árkok miatt fordultam meg többször Elevesben. Híre járta, hogy Kiskörénél megépítik a Tisza II. vízlépcsőt, aminek következtében az ártérnek hosszú szakasza, akár még Poroszló fölött is, állandóan víz alá kerül. Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója felismerte, hogy ha megindul a duzzasztás, az érintett terület régészeti lelőhelyei örökre elvesznek a kutatás számára. El is érte, hogy a Tudományos Kutatási és Fejlesztési Alap (TUKUFA) jelentős összeget biztosított ezek felkutatására és feltárására. A régészeti munka 1964-ben a régészeti lelőhelyek felderítésével indult meg. Magam Tiszanána és Sarud ártéri területének bejárását kaptam feladatul. Többek között meg kellett keresnem Tiszanána hajdani templomának helyét. A község eredetileg a Tisza közelében terült el, de mivel az árvizek unos-untalan döntötték, a 18. században 6 kilométerrel beljebbre telepítették át. Egy szép májusi reggel indultam útnak Budapestről. Mire Nánára értem, már elborult az ég. Alighogy elindultam gyalog Ónána felé, eleredt az eső. Beálltam egy ferdén nőtt fűzfa alá. Az eső csendesedésével továbbindultam. Fele útján sem jártam még, amikor istenigazából rám zúdult az eső. Csuromvizesen tértem be Diny- nyésháton a gátőrházba. A kalapomon még belül is csörgött a víz. De az eső elálltával csak megtaláltam a bozótos ártérben a templom még meglévő alapjait. Este tízre értem vissza Pestre; addigra a bakancsom is már kezdett száradni. A templom alapjait egyébként 1965-ben és 1966-ban Parádi Nándor tárta fel.4 Sarudon előadást is kellett tartanom, a duzzasztónak a környék számára nyújtandó kedvező hatásáról. A fűvel borított ártéri terepen azonban nem találtam régészeti lelőhelyet. Láttam ugyan messziről egy halmot, ami - utólag elgondolva 3 Összefoglalóan: GARAM Éva-PATAY Pál-SOPRONI Sándor 1984.; 2003. 4 PARÁDI Nándor 1966. 81.; 1967. 104. 143
