Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)

Patay Pál: Régészkedtem Heves megyében is

akár egy őskori teliszerű telep is lehetett, de már későre járt az idő és oda már nem tudtam eljutni. Egy alkalommal felkerestük az egykori Tiszahalász falu helyét. A falut, mint­hogy az árvíz igen sűrűn elöntötte, a 19. században telepítették át a mai Újlőrinc- falvára. A fűvel borított területen jól fel lehetett ismemi egy utca két oldalán egy­kor állt épületek helyét. Érdemes lenne egyszer - az őskori telepek maradványai­val való összehasonlítás végett - egy tanásatással megvizsgálni, milyen mértékben ismerhetők fel az egykori házak és udvarok maradványai, részletei. Ásatási feladatként egy korai rézkori telep feltárását kaptam Kiskörén, a Szin- geháton. Ez ugyan az elárasztandó területen kívül volt, de ráfogtuk, hogy a felvo­nulás útvonalába esvén károsodni fog, feltétlenül kutatandó. Három hétig dolgoz­tam itt 1966-ban. A rézkoriak mellett Árpád-kori telep nyomaira is találtam, de ér­demleges eredményre nem tettem szert.5 A leletek az Egri Múzeumba kerültek. Ugyancsak a vízlépcső építésével kapcsolatos régészeti munkák keretében vé­geztem kisebb feltárást 1967-ben, majd Korek Józseffel 1968-ban a Poroszló határá­ban lévő Rábolyon is. A késő rézkori badeni kultúra telepének a jelenlétét állapítottuk meg, valamint rátaláltunk az alföldi vonaldíszes kerámia és a tiszai kultúra leleteire is.6 Ezeknél azonban sokkal eredményesebb volt a Poroszlón, a Tisza hídja mel­lett lévő Aponháton végzett ásatásom. A lelőhely régóta ismert volt. 1964-ben Ko­vács Tibor is végzett itt próbaásatást. A terep azt a benyomást keltette, mintha egy sánc vette volna körül a gávai kultúra telepét. Ez ugyan nem igazolódott be, de az 1969. évi ásatás jelentős leleteket szolgáltatott. A munkát 1970-ben folytatni akartam. Májusban útnak is indultam, hogy meg­szervezzem az ásatást. A vonatról azt vettem észre, hogy katonai gépkocsioszlo­pok vonulnak kelet felé a 3. számú úton. Poroszlón a tanácselnök nevetve fogadott, most akarok ásatni, amikor jön az árvíz: Szatmárt már elöntötte a Szamos. Augusztusban újból leutaztam, hogy meggyőződjek, lehet-e ásatni. Az ártéren átfutó vonatról figyeltem a terepet. Tiszafüredről egyből fordultam is vissza; Apon- hát még mindig vízzel, sárral volt körülvéve. A rákövetkező év szeptemberében viszont már akadálytalanul folytathattam a munkát, amely ismét bő leletanyaggal, és a településsel kapcsolatban jelentős adatokkal szolgált. Az eredményekről ugyan egy előzetes jelentésben beszámoltam,7 a részletes publikációval azonban adós ma­radtam. Igen megörültem, amikor Szabó Gábor (ELTE Régészettudományi Intézet) elvállalta a leletanyag tüzetes feldolgozását. Remélem, még megélem. Azóta Aponhátat valamilyen befolyásos pénzes ember megvette. Bekeríttette, oda senki be nem léphet. (Erről magam is meggyőződtem). Állítólag „rendezte” 5 PATAY Pál 1967. 20. 6 PATAY Pál 1969. 18. 7 PATAY Pál 1976. 193-209. 144

Next

/
Thumbnails
Contents