Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)

Patay Pál: Régészkedtem Heves megyében is

Ezeknek a szakaszoknak felismerése és bejárása nem okozott különösebb gondot, minthogy zömükről pontos térképi adatok tanúskodnak. A középső vonalnak a Csánytól nyugatra eső szakaszát azonban már csak légifényképek útmutatása alapján tudtuk realizálni. Ezeken Hatvan határáig még tisztán felismerhető volt a nyoma, de a terepen nem lehetett azt észlelni. Ettől nyugatabbra viszont mintegy három és fél kilométer hosszan már csak talajfúrással tudtuk az egykori meglétét észlelni. A 32. sz. műúttól nyugatra néhány száz méterrel pedig annak is nyoma veszett.

Hogy megismerjük, milyen szélesre és mélyre ásták ki egykor a sánc árkát, mekkora lehetett a kiásott földből emelt töltés, átvágtuk a sáncokat. Az alsót Kiskörénél a Tisza gátja mellett, a felsőt több helyen is. Az egyik alkalommal Kál és Kompolt határán melléktermékként a bronzkori pilinyi kultúra egy umasírjára is rátaláltunk.

Csánynál ásatással ellenőrizni akartuk, hogy a légifényképen látható vonal valóban a Csörsz-árok nyoma-e? Ez azonban - mint említettem - a terepen nem volt felismerhető. Megszámoltuk, hogy a légifényképen hányadik fánál keresztez egy fasort, és annak megfelelően jelöltük ki az átvágás helyét. Ahogy haladtunk a metszet mélyítésével, ki is rajzolódott az egykori ároknak a sárga bolygatatlan altalajba mélyedő, humuszos földdel kitöltött profdja.

Ez az ásatás egyébként két okból kifolyólag is emlékezetes a számomra. Egyrészt mind magam, mind Garam Éva csak olyan szállást tudtunk a faluban szerezni, ahol éjszakára a szállásadó házaspárral egy szobában húztuk meg magunkat. Garam Éva méghozzá a Termelőszövetkezet inszeminátorának (mesterséges megtermékenyítőjének) házában. Másrészt, soha olyan zamatos paradicsomot nem ettem, mint itt. A munkahelyre menve egy, már leszüretelt paradicsomtáblán az itt- ott tövön maradt szemeket dézsmáltuk meg.

A sáncoknak Magyarország területén legépebben megmaradt szakasza Kál és Erdőtelek között alkot községhatárt. De egykor is ez rendelkezett a legnagyobb méretekkel. Az árok eredetileg 10,4 m széles és 2,9 m mély volt. A töltés ma is még 1,9 m magasra emelkedik az egykori terepfelszín fölé. Átlátni nem lehet rajta. Amikor az árkot átvágtuk, méghozzá nyáron, 1,7 m mélységben felfakadt a víz. A Csörsz-árkát tehát a mainál szárazabb időjárás idején alakíthatták ki.

Ennek az ásatásnak volt azonban egy nem kívánt epizódja is. Ahogy a munkások a sánc töltésének átvágásán dolgoztak, az egyik ásó fémesen csendült meg. Ép géppisztoly töltények fordultak ki alóla. Újból, de most már óvatosan a földbe nyomva egy érintetlen kézigránát is előgurult. A töltényeket összeszedtük; vagy 25 lehetett, a kézigránáthoz azonban nem engedtem hozzányúlni. Délután volt.

Mire bemegyek a faluba, értesítem a rendőrséget vagy a községi tanácsot, este lesz. Hogyan tudok itt éjjelre őrt állítani, és egyáltalában mikorra érnek ide a tűzszerészek? A közelben volt egy szalmakazal. Onnan hozattam több köteg szalmát. Ráborítottuk a gránátra, meggyújtottuk, és átszaladtunk a töltés másik oldalára, a sánc ár142