Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Patay Pál: Régészkedtem Heves megyében is
mint igazi múzeum működött volna. Ezt azonban - hogy milyen alapon és kinek, minek az intézkedésére, fogalmam sincs - az egyházi intézmények államosítása során felszámolták: az ott összegyűjtött anyagot átadták az akkor újonnan létesült Egri Múzeumnak. A Minisztérium, mint a múzeumok főhatósága, ezt az Állam jogos tulajdonának tekintve, elrendelte 1955-ben a beleltározását. Volt ugyan ekkor régész Egerben, Galván Károly, de ő középkoros volt. Ezért az őskori anyag leltározására - szakszerűség végett - engem szemeltek ki. Vagy 4-5 napig voltam Egerben: beleltároztam 487 tételben 1148 tárgyat, természetesen Galván segédletével. Felkerülvén 1957-ben Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeumba, megismerkedtem Balás Vilmossal, aki rizsföldeket berendező technikusként a Jászságban találkozott a Csörsz-árkával. 1956 után nem ment vissza a rizsföldekre, hanem mint nyugdíjas járta a könyvtárakat, levéltárakat és összegyűjtötte a sáncokra vonatkozó irodalmi és kartográfiai adatokat. Tőle tudtam meg, hogy nem is egy, hanem három párhuzamos sánc szeli át a Duna-Tisza közének északi részét, majd e sáncrendszer folytatódik a Tiszántúlon és déli irányban átkanyarodva az Al-Dunánál ér véget. Kezdeményezésemre egyébként Balás két részletes tanulmányban be is számolt a kutatásainak eredményeiről.2 Ennek ismeretében egyre intenzívebben szorgalmaztam a kutatást, és el is értem, hogy a Nemzeti Múzeum 1962-ben fel is vette a munkatervébe. Eleve tudtam, hogy a sáncrendszer nem lehet őskori eredetű, így annak a kutatása - magam őskoros lévén - nem az én szakmai feladatom. Mégis, minthogy senki sem vállalta azt, Korek József főigazgató-helyettes unszolására vállalkoztam rá. (Nem is bántam meg.) A kutatás célja annak a kiderítése volt, kik, mikor és miért alkották e sáncrendszert. Ennek elérése végett első feladatnak a sáncok bejárását, térképezését tekintettem. Ezt azonban egyedül elvégezni nem lehetett, de ehhez már találtam számos alkalommal munkatársat, mind a Nemzeti Múzeumbeli, mind a vidéki kollégák körében. Majd hamarosan Garam Éva és Soproni Sándor fáradtságot nem ismerő brigádtagokká váltak. Hevesben Szabó János Győző is elkísért a terepbejárásra. Heves megyét a sáncoknak nem is három, hanem négy vonala érinti. Az alsó, amelyet Kisároknak is neveznek, Pély felől jőve Kisköre alatt éri el a Tiszát. A felső vonalnak egy szakasza a Tárná és a Laskó között található, hosszú szakaszon Kál és Kompolt község határát képezve. A középső, a klasszikus Csörsz-árka, amelybe az idők folyamán a Tárnát is bevezették, Hatvantól Egerfarmosig, az Eger vizéig volt nyomon követhető. De ennek Tamabod és Füzesabony között van egy korábbi ága is, amely - az Eger vize és a Rima között feltehetőleg megszakadva — Szihalomtól tovább fut kelet felé. 2 BALÁS Vilmos 1941.; 1961. 308-336. 141
