Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)

Tóth Zoltán Henrik: Kősáncok és malomkövek a Mátraalján

ideje alatt, vagy azután létesültek. A sáncokkal kerített területen Árpád-kori leletanyag került elő.

Dénes József 1983-as ásatása során malomkőtöredéket talált az államalapításkori erődítésnek vélt Muzsla sáncában, tehát a malomkőtöredék vagy azzal egyidejű, vagy annál korábbi.

A Középső-hegy szórt kősáncaival azonos szerkezetű és hasonló elhelyezkedésű Benevár-bérc sáncainak egy részét a Benevár építéséhez hordták el valamikor a 13-14. század során.42

V. Szabó Gábor fémkereső műszeres kutatásai során csak kis mennyiségű őskori leletanyag került elő a mátraaljai szórt kősáncokon belül (az Abasár fölötti Rónya-bércen elég sok őskori kerámia került elő).43

Ezekből az következhet, hogy a hegyek déli nyúlványain található szórt kősáncok a kismértékű őskori használat után valamikor a malomkövek Kárpát-medencében való feltűnése (császárkor/szarmata időszak) és az Árpád-kor vége között is használatban lehettek. Védelmi funkciójuk feltételezhető, az eddig azonosított öt erődítés az Ereményt és Kis-hegyet összekötő szétszórt kősánccal együtt egyfajta rendszert alkothat. Hasonlóságuk alapján valamilyen központi szervező erő meglétére gyanakodhatunk (ugyanaz a népesség, akik a malomköveket faragták?). A kérdés megoldásában ezen objektumok átfogó vizsgálata, remélhetőleg még több hasonló, kősánccal kerített mátrai objektum felfedezése, illetve a nemzetközi kutatási eredmények tanulmányozása nyújthat majd segítséget.

Nehezen meghatározható korú kősáncok a Kárpát-medencében és Közép-Európában

A mátraaljai szétszórt kősáncoktól a kutatás jelen állása szerint még nem lehet teljesen elkülöníteni a Kr. u. 4. századi római-szarmata háborúk után a szarmata területeket északi és keleti irányból támadó germán népek ellen emelt, ma Csörsz- árokként ismert árok- és sáncrendszert. A szarmatákat azért is meg kell említeni, hiszen kvád és viktoval szövetségeseikkel együtt legalább egyszer hegyeikben lévő rejtekhelyeikre húzódtak vissza a támadó római csapatok elől. (Ammianus Marcellinus: Róma története-, XVII. 12. a Kr. u. 358. évről: II. Constantius császár ismét megtámadta az alföldi szarmatákat, akik „ a hegyek rejtekhelyekben bővelkedő völgyeiből tehetetlenül szemlélték tűzzel-vassal elpusztított hazájukat ”).44 A szarmata

42 NOVÁKI et al. 2009. 30.

43 V. SZABÓ Gábor 2009. 138. és V. SZABÓ Gábor 2011.342.

44 1STVÁNOVITS Eszter 1999. 44.

109