Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Lázár Katalin: A hagyományos játékok szerepe napjainkban
m Bújj, bújj, zöld ág, Zöld le-ve - lecs - ke, nrw'.n m Nyit-va van az a-rany-ka-pu, Csak búj - ja - tok raj - ta. n. in É A/y/'sd ki, ró - zsám, Ka-pu-dat, ka-pu-dat, Hadd ke - rü - löm Vá-ra-dat, vá-ra-dat, É Szi-ta, szi-ta pén - tek, Zab szer - da. Sze-re-lem csü - tör - tök, A kapus-hidas változatokban lánc bújik többnyire egy kapu alatt: a dal végén a kaput lecsukják, és az előtte állót megkérdezik, hogy kihez megy (aranyalmához vagy aranykörtéhez, rózsához vagy tulipánhoz, szénához vagy szalmához stb.). A kérdezett a választott mögé áll. Ezekben a változatokban a vonulás úgy történik, hogy maga a csapat helyben marad. A vonulós játékokban fontos az együtt mozgás, az egymáshoz alkalmazkodás. Nem feltétlenül az egyszerre lépés (attól a játék néha olyanná válhat, mint a katonák masírozása), hanem az azonos sebességgel való haladás. Ha az egyik játszó lassabban vagy gyorsabban megy, mint a többi, a lánc elszakad, a vonulás elromlik. Nemcsak a csapatnak kell a vezetőhöz alkalmazkodnia, hanem a vezetőnek is a csapathoz: a többieknek kényelmetlen,ha túl gyorsan vagy túl lassan vezeti a láncot. Az oszlopban vonulás esetén a kapukat úgy kell tartani, hogy át lehessen alattuk bújni, mindenkinek figyelnie kell az előtte levőket, hogy az oszlop egyenes maradjon, és persze arra is, hogy mikor lesznek ők a leghátul- sók, mert akkor nekik kell bújniuk. 271
