Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Lázár Katalin: A hagyományos játékok szerepe napjainkban
Eszközkezelés Számos olyan játékot ismerünk, amelyet valamilyen eszközzel játszanak.11 A gyermekeknek ezek közben eszközkezelési ügyességük fejlődik: megtanulják, hogyan kell dobni és elkapni a labdát, hogyan dobhatnak célba bottal vagy hogy üthetik el vele a labdát, hogyan kezelhetnek egyéb eszközöket; megtanulják, mit kezdjenek azzal, ami a kezükben van. A legismertebb és legkedveltebb eszközök egyike a labda. Labdakezelést, labdadobást az 1970-es években a testnevelésórákon tanultunk, de játék és motiváció nem járult hozzá. A labdajátékok megadják a motivációt. Falhoz verő11 12 Ebben a játékban a labdát a falhoz kell dobni, és amikor visszapattan, el kell kapni. Egyes változatokat szöveg nélkül játszanak. Van olyan, amelyben nincsen elkapás, csak ütögetik a labdát a falra; ha leesik, átadják a következő játszónak. Gyakoribb azonban, hogy szöveggel és elkapással játsszák; a dobás vagy csak simán a falra dobás és elkapás, miközben valamely szöveget mondanak, vagy különböző módokon dobják a labdát a falra. Ez utóbbi fajtából mutatunk be itt egy változatot. Egyelőre, Két kettőre, Három hatra, Hat kilencre, Üsd ki tízre, Tizenegyre, Na még egyre, És még egyre, Ez leejtős, Ez megkapás, Csavarintós, Bükkentős, Hátbavágós, Tapsolós! A játszó az első nyolc alkalommal (Egyelőre - És még egyre) simán kapja el a falról visszapattanó labdát. „Ez leejtős”: egyszer hagyja a labdát lepattanni a földre, úgy kapja el. „Ez megkapós”: simán kapja el, mint az előbbieket. „Csavarintós”: két alkaiját egymás körül megforgatja, úgy kapja el. „Bükkentős”: elkapás előtt két kézzel a mellére üt. „Hátbavágós”: két kézzel a saját hátára üt, utána elkapja a labdát. „Tapsolós”: elkapás előtt tapsol egyet. Ha idáig nem ejti el 11 Lásd a népi játékok típusrendjében az eszközös ügyességi játékok és a labdajátékok típuscsoportjait. 12 Mátraderecske (Heves megye). LÁZÁR Katalin 2006. 2. rész. 24. szám. 272
