Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)

H. Szilasi Ágota: „Mese-mese, mesd el...” Lesznai Anna képmeséi a hatvani Hatvány Lajos Múzeumban

latos pontjára, ahol rátalálhatunk a gyümölcsöktől roskadó körtefára, mely az életmű alapjelképe, a csodafa megfelelője (vagy talán a körtvélyesi kastélykert képzőművészetbe transzponált képe?). Ezen a csodafán csókok virítanak, melyeket emberek nem csókolhatnak el, de a kis pillangónak éppen megfelel, hogy családot alapíthasson, s életét, AZ ÉLETET tovább vigye. Az olvasó, mint egy csodát veszi birtokába ezt a világot, mely valaha Lesznai világa volt, de közben művészetté transzponálva azt mítosszá emelte.

A többségében a teljes oldalt kitöltő képek szinte hangsúlyosabbak, mint maga az írott mese. Egyáltalán nincs alárendelt szerepük. Erősen statikus, önmagukban zárt művek, de füzérré kapcsolódva a Tündérország eszményített világát, a panteisztikus természeteszményt, a békességében megzavarhatatlan hitet, a harmonikus világ utáni örök nosztalgiát fejezik ki.69

Egy-egy meséjéhez Lesznai akvarellel, anilinnal, temperával készítette a terveket. Ezeken a rendelkezésre álló képteret a lehető legkevesebb veszteséggel töltötte ki, benépesítve a felületet a motívumok sokaságával. A horizontvonal szabad kezelésével a képtér gyakran lezáratlan, az az érzésünk, hogy a nyüzsgés a rendelkezésre álló felületen túl is folytatódik. „A formák leegyszerűsítettek, stilizáltak, s gyakran a figurális elemek is ornamentálissá válnak. Ez adja a képek ritmikusságát, lüktetését. ”70 A japán fametszetek hatására beszivárgott síkszerüséget hangsúlyozva, de a térmélységet terjesen el nem vetve, a perspektíva jelenvalóságát az axonometrikus párhuzamosok abszolútumával helyettesítve válnak a képek időtlenné. A síkszerűen kiterített formákat határoló kontúrvonalak lágy gömbölydedsége szecessziós formaalkotással az életet szülik meg, míg a térbeliség visszafogásával, pontosabban a síkszerű és tömbszerű formák keverésével, az alakok, formák finom aszimmetrikus elrendezésével lendül mozgásba a képi történet, s hömpölyög folyamatosan előre. De valahogy meglepőnek, váratlannak tűnik mindez, hiszen e könyv idilli meséje és „szecessziós képei a szecesszió megejtően paradox képződményei. Hiszen aligha ismer a művészettörténet ennél kevésbé dekadens, azaz ennyire egészséges, életerős szecessziós műveket. ”71

Tehetségének köszönhetően két médiumban - a verbalitásban és vizualitásban - is otthonosan mozogva Lesznai mesekönyveit kétnyelvűség jellemzi. Képei megjelenítik a mesét, egységük, régies fordulattal élve, egy érem két oldalához hasonlítható. Nem tudni, hogy a szöveg vagy a kép készült-e el előbb, de az

69 SZABADI Judit 1978. 92.

70 TÖRÖK Petra 2010. 33.

71 SZABADI Judit 1978. 93.

216