Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)

H. Szilasi Ágota: „Mese-mese, mesd el...” Lesznai Anna képmeséi a hatvani Hatvány Lajos Múzeumban

Valamennyi közül elsőként 1913-ban, Lipcsében és Bécsben látott napvilágot a Die Remise des kleinen Schmetterlings durch Leszna und fach den Benachbarten Feenreichen címen A kis pillangó utazásai Lesznán és a szomszédos Tündérországban60 című meséje - német nyelven. Ekkor már túl van az akkori magyar festészet legmodernebb (avantgarde) csoportosulása, a Kere- sők/Nyolcak meghívott vendégművészeként, a visszaemlékezések szerint háziasszonyaként is, a Nemzeti Szalonban megnyíló jelentős 1911-es kiállításon, melyet azóta is korszakos jelentőségűnek titulál a művészettörténet. A fauve-os színgazdagságot és szertelen képépítkezést kubisztikus konstrukcióval vegyítő festmények között furcsa jelenség volt népies ihletésű hímzésterveket és hímzett párnákat bemutató kollekciója. A kritika - az elutasító konzervatív kritika is - felfigyelt munkáira, bizonyítja ezt a Fidibusz élclap címlapján megjelent karikatúra is, melyen, a rajz előterében széthányt Lesznai-pámák hevernek a kiállító tér padlóján. Ekkor már élénk társadalmi életet élt a fővárosban, számos festő, zenész, költő volt a barátja és az ismerőse. Szeretik és értik művészetét. A legjobb magyar költőnők között emlegetik személyét, s írásait, melyeket jellegzetesen asszonyi témák jellemeznek, elfogadják. A legnagyobbak emelik magukhoz; Ady például így írt a Hazajáró versek című kötetről 1909-es kritikájában: „Szóval: ez a könyv asszonykönyv, asszonyosan művészkedő, de emberesen becsületes: a nővérünk könyve. (...) Lesznai Anna könyve magyar asszony-ember testvéreinkhez kötött reménységeinknek dokumentuma s egy kicsit szimbóluma. Itt a bátor asszony, kinél a bátorság nem új kalap, nem hisztéria, nem furcsa parfüm, nem kedvlohasztó férfiaskodás. Embersége, emberi bátorsága egy asszonynak, aki már nemcsak úgy csinálja, de úgy is érzi az életet a maga asszonyi ereje szerint, mint mi. (...) Lesznai Anna nagyon cirógatja a szókat, azokat is, amelyek ezt a nagy becézést nem érdemlik meg. Még nem tudja, hogy 999 szót kell megölni, hogy az ezredik, az igazi megszülessen. ”60 61 Ezt az - állítólagos - szertelenségét a női, ösztönösebb alkotómódszer sajátosságaként értékelték, mely véleményt maga Lesznai is osztotta: „Egész életemben nem akartam mást, mint nem férfiművészetet adni. Az asszony ne akarjon jobbat csinálni, hanem mást. ”

És ő mást csinált. Mesét írt. Meséket festett. Az életművét elsődlegesen meghatározó hímzéstervek mellett legkiemelkedőbb művei a meseillusztrációi. A mélyen gyökerező, a tartalmi és formai homogenitást, az egyneműséget Lesznai számára felmutató népművészeti formakincset és a keleti művészet formanyelvének sajátosságait magáévá téve, kora szimbolizmusából merítve egyre inkább belső felismerésévé vált, hogy igazi alkotói területe a vizuális mesemondás. Ám,

60 Bécs - Lipcse, (1913.) Rosenbaum Testvérek. 20 p.+ 6 színes tábla, 36,2 cm.

61 ADY Endre Nyugat 1909. október

212