Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Karlócai Mariann: Hogy jön létre egy játékgyűjtemény a 20. század második felében?
Karlócai Mariann HOGY JÖTT LÉTRE EGY JÁTÉKGYÜJTEMÉNY A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN? Érettségi után a felkínált pályaválasztási lehetőségek közül kellett eldöntenem, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Azt tudtam, hogy egyetemre nem készülök, mert sem vegyész, sem jogász, sem tanár nem szerettem volna lenni. Hivatalban, íróasztal mellett sem tudtam elképzelni a jövőmet. Mindenképpen a való élettel, mozgással összefüggő pályát kerestem. Miután egy gyereknyaraltatáson mint segéderő részt vettem és hallottam, hogy magánóvodák léteznek, így határoztam el, hogy ezen a téren próbálkozom. Ezt a vágyamat sikerült megvalósítani. Lánykoromban kezdtem el a „gyermekfoglalkoztatót”, ekkor az engedélyt csak ezen névre adták ki, az óvoda név csak állami intézménynek járt. Később elvégeztem az óvónőképzőt, létrehozhattam az óvodámat, amit több évtizeden át vezettem. Hosszú évek során körülbelül hétszáz gyereket neveltem, akik általában három évesen jöttek és iskolás korukig az óvodámba jártak. Három fiam és az unokáim is nálam nevelődtek. Az óvodai munkával együtt jár az eszközök, játékszerek iránti érdeklődés is. Természetes, hogy ezeket is - különösen mikor szinte semmi, vagy kevés játék jelent meg a piacon - érdeklődéssel figyeltem. Férjemmel rendszeresen túráztunk a hegyekben, így kerültünk Skóciába 1969-ben. Eljutottunk Edinburgh-ba, ahol életemben először léptem át egy játékmúzeum, a „Museum of Childhood” küszöbét. Gyerekkoromból sok hasonlóra emlékeztem, így annyira magával ragadott a nagy és érdekes anyag, hogy elhatároztam, otthon is érdeklődni fogok, maradt-e még valami a háború előtti időkből. Budapesten keresni kezdtem a játékokkal foglalkozó szakembereket. így ismerkedtem meg az egyedüli gyűjtővel Moskovszky Évával, és sok kiváló szakemberrel, néprajzossal, Igaz Máriával, Haider Edittel, Forrai Katival, Janek Évával, Rácz Ilonával, Mészárosné Lukács Erzsébettel, Hamvai Vilmossal, Sándy Erikával, Polcz Alainnel. Sok embert kérdeztem meg, hogy maradt-e gyerekkorából játékszere. Mindenki elmesélte, hogy mi mindene volt és ebből mi maradt: egy babája, kis bútorai, étkészlete. Elhatároztam, hogy megpróbálok ezekből valahol egy játékkiállítást szervezni, ezért az ismerősök játékait kölcsönkértem kiállítás céljára. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2013. 175
