Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)

Bodnár Zsuzsanna: A Sóstói Múzeumfalu népi gyermekjáték gyűjteménye, időszaki kiállításai

hozzáférhető, nem nagy értékű anyagokból, például csontból, agyagból; különböző növényi részekből, fából, papírból, rongyból, toliból stb. készültek, és nagy részük nem tartozott az időtálló, féltett, hagyományozott tárgyak közé, ezért természetes pusztulásnak voltak és vannak kitéve. Az apró, könnyen pusztuló tárgyaknak sajnos a költözések, a raktárakban való összezsúfoltság is sok kárt okozott. Tapasztalatból tudom, hogy a tárgyválogatás során a legnagyobb óvatosság mellett is sérülhetnek a tárgyak.

A kisgyermek első, közvetlen játékélménye a környezetében található tárgyak, anyagok játékba való aktív bevonása, saját kedvére való alakítása. A tárgyalkotás a játék lényeges momentuma, a játék elkészítése és a vele való játék szorosan összefügg. Nem a kész játékszer a fontos, hanem az alkotás. A parasztgyerekek maguk készítették játékaikat a felnőttektől ellesett módon, de előfordult, hogy egy-egy darabot a szülő, felnőtt rokon, falusi ezermester barkácsolt. A szülők, nagyszülők gyakran úgy játszottak a gyermekekkel, hogy közben például csutkababát, kisszekeret, bölcsőt, fakardot vagy ízikhegedűt formáztak számukra. A felnőttek által készített játékok túlnyomó többsége kicsinyített munkaeszköz vagy használati tárgy volt, s a játék maga is a gyermek munkára nevelését szolgálta.12 A paraszti használatban előforduló játékok köre sokféle, hiszen a gyermekjátéknak tekintett minden olyan tárgyat (például mag, csontdarab, cipős doboz stb.), amelyet be tudott vonni mindennapi tevékenységébe.

Gyűjteményünkben a játékszerek egyik alapvető, s talán legnagyobb múltú csoportja az élővilágot, az embert és az állatokat utánzó tárgyaké.13 A legegyszerűbb, könnyen hozzáférhető játékokat maga a természeti környezet kínálta. A játékok alapját a vessző, gyékény, szalma, csuhé, csutka, kukoricaszár (,tengeriszár)\ sokféle növényi termés, fa, csont, agyag, szőr, rongy, papír stb. adta. Játékszerei készítésekor a gyermek, kisebb korában a legkönnyebben megmunkálható anyagokhoz nyúlt (homok, sár, nád).

A játék nem alkalomhoz, inkább helyhez, időjáráshoz kötődött. A játékot helyszíne (ház, udvar, utca, tér, legelő), ideje (hétköznap, ünnepnap, évszak) és a játszók száma is meghatározta. A kisgyermek első játszóhelye a lakóház szobája volt: az ágy, a kemence mögötti kuckó, a szoba földje egyaránt játéktérként szolgált. Később birtokba vette az udvart, a gazdasági épületeket.

A falusi társadalom, a falusi közösségek egyik sajátossága, hogy különös jelentősége van a nemek és korcsoportok szerinti megoszlásnak.14 A játékszerek nem és kor szerint különböztek, de nagyjából arra a szűkebb életterületre szorítkoztak, amelyben a gyerekek éltek: lányoknál a háztartásra, babára, fiúknál a

12 BERECZKJ Ibolya - KÁLDY Mária 2003. 7.

13 BODNÁR Zsuzsanna 2002. 5.

14 NIEDERMÜLLER Péter 1985. 33.

137