B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Varga Zoltán: A Kárpát-medence filogeográfiája - rövid összegzés

dél-Skandináviáig hatol (analóg módon a keresztes vipera és a barna medve hasonló elterjedésű filogenetikai ágával). A Kárpát-medence populációira tehát háromféle eredetű génanyag keveredése jellemző, amelyek közül mindhárom terjedőképes. Velük ellentétben a dél-alpi és a dél-balkáni erősen differenciált „rearedge" génállományok szűk elterjedésűek, terjedési tendenciák nélkül. 4. ábra. A kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) filogeográfiája (Gratton et al. után, módosítva és átrajzolva). Világos szürke körök: a faj nyugati filogenetikai ágának gócterületei. Fekete körök fekete nyilakkal: a keleti filogenetikai ág nyugati (alpok-peremi) alcsoportjának gócterületei és terjedési irányai. Közép- és sötétszürke körök nyilakkal: kárpáti gócterületek és terjedési irányok. További gócterületek a Balkán-félszigeten és Kis-Azsiában. Mélyebb differenciálódások, fajkeletkezés a Kárpát-medencében A bennszülött (endemikus) faj megjelölés az életföldrajzban általában csupán azt jelzi, hogy az adott faj elterjedése jóval szűkebb, mint annak a régiónak a kiterjedése, ahol az illető faj előfordul, jóllehet ez a név azt sugallja, mintha ezek a fajok ott jöttek volna létre, ahol ma is élnek. Ez azonban egyáltalán nem biztos, hogy így van. Csak kevés esetben állnak rendelkezésünkre olyan fosszilis maradványok, amelyek az egyes fajok keletkezésének helyét és idejét viszonylag pontosan megállapíthatóvá teszik. Valószínű például, hogy - legalább részben - itt alakultak ki azok a kárpát-medencei bennszülött csigafajok, amelyeket Soós 82