B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Szalainé Király Júlia: Dávidkáné és Az öreg tekintetes - A hétköznapi történéseken túlmutató sorsok Gárdonyi kisregényeiben

Nyilvánvaló az is, hogy Csurgó Károly igazi tragédiáját nem ez okozza. A legnagyobb vesztesége az, hogy elveszíti önállóságát, szabadságát. Úgy hozza a sors, hogy gondot visel egy pesti özvegyasszonyról és két kisleányáról. Amikor az aszszony meghal, nem temetheti el, mert nincs rendelkezésre álló pénze, s a kis árvát se veheti magához. „Mi szokatlan? Az irgalmasság? Nem bánom én, ha szokatlan is.! Ha a fővárosnak szokatlan, én nem vagyok főváros! Én csak Csurgó Károly vagyok. "

3

1 Helyzetének romlását Gárdonyi rövid, tömör mondatokkal szemlélteti: „Lassanként hátrább szorult... Az öregúr már akkor érezte, hogy ötödik kerék ő... "

3

2 „Hát csak maradt az öreg, könnytelen szemmel, de nem könny te len szívvel."

3

3 „Otthon ült. Hírlapot sem olvasott már. Olykor fel-alá járt a szobában. Olykor nézéstelen nézéssel bámult órákig. "

3

4 A házban már nem beszélgetett senkivel. Az öreg Mayerhez nem ment többé. A tanárral, tanárnéval ha találkozott a lépcsőn, rövid köszönést váltott, s ment tovább. "

3

5 „Az öreg elsápadt... Egy pillanatig merőn nézett arra a helyre, ahol a doktor állott. A szeme megnedvesült. Aztán csendesen megfordult, és megindult vissza a lépcsőre, a lépcsőn le az utcára. Ment, ment gépiesen sétáló lépésekkel, maga elé meredő, nedves szemmel. "

3

6 „Az öregúr a bárka szélére lépett. A spongy át fölemelte, megbámulta. Aztán bedobta spongyát a vízbe, utána a botját is; aztán maga is beleborult. "

3

7 Első ránézésre a történet a falu és a város, az idősebb és fiatalabb nemzedék konfliktusairól szól. Azonban nagyon sovány konklúzió lenne, ha csak annyit mondanánk, hogy egy falusi öregember nem tud a városi embertelen, lelkileg nyomorúságos közegbe beilleszkedni. (Hiszen élvezhette előnyeit, családja közelében lehetett.). Gárdonyi egyetemes üzenete emellett az, hogy az emberi szabadságot minden körülmények között meg kell őrizni. Ez a szabadság nem a szabadság, amiről a Biblia a gonoszság palástjaként beszél, vagyis bármit megtehet az ember, hanem azt is jelenti, hogy mindenre szabadsága van és mindentől szabad. Dönthet, megtehet bármit, és ahhoz is megmarad a joga, hogy esetleg ne tegyen meg valamit. Gárdonyinak ez a szabadság volt a legnagyobb kincse. Mindenkinek meg kell találni az egyéniségnek leginkább megfelelő életteret, ugyanis ha ez nem sikerül, az ember nem tudja küldetését beteljesíteni, elégedetlen, fáradt, frusztrált lesz egész életén keresztül. A város és a falu ellentéte, a két élettér közötti hatalmas 3

1 Uo. 89. 3

2 Uo. 91. 3

3 Uo. 97. 3

4 Uo. 99. 3

5 Uo. 105. 3

6 Uo.115. 3

7 Uo. 116. 407