B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Szalainé Király Júlia: Dávidkáné és Az öreg tekintetes - A hétköznapi történéseken túlmutató sorsok Gárdonyi kisregényeiben

S zalai né Király Júlia DÁVIDKÁNÉ ÉS AZ ÖREG TEKINTETES A hétköznapi történéseken túlmutató sorsok Gárdonyi kisregényeiben „Egy tavaszi napon a kőfal mellett jöttem andalogva. A fakadó természet, a napsütés, a korai virágzás, a csend, az egyedülvalóság elbájolt. Gyönyörűséget éreztem a szívemben; mondhatnám: hangtalan zenét; megálltam félig lehunyt szemmel, és arra gondoltam, hogy a természetnek azt a szépségét, amely most hat reám, azt a gyönyörűséget, amit most érzek, ki kellene fejeznem, valami módon meg kellene írnom, hogy ne múljon el. Határozottan emlékszem, hogy ezt gondoltam: meg kellene írnom. De annyira lehetetlennek éreztem ezt ugyanakkor, hogy a második gondolatom ez volt: talán ha nagy leszek... Minthogy az elragadtatásnak ez a perce tisztán megmaradt emlékezetemben, arra is emlékezem, hogy az írás, a le kellene írni, nem mint művészet állott a fogalmaimban, hanem csak mint gondolom-eszköz, hogy ennek a percnek a mámorát szerettem volna megmenteni az elmúlástól. Tehát nem volt eszemben, hogy író leszek, semmi efféle elhatározás, csak egy gondolat volt az egész, de ez a gondolat oly rendkívüli, mintha éjfél után két órakor látnék az. égen átvillanni egy napsugarat. Mi volt ez? Ha átgondolom az eddig lefolyt életemet, azt kell látnom, hogy kövek alatt nőtt fű vagyok. Sok idő kellett, míg ki tudtam bújni a levegőre. Körülményeim olyanok voltak, hogy el kellett vesztenem hivatásomnak ösztönszerű tudatát is."

1 Gárdonyi Géza azon írók közé tartozott, akik az írást kihívásként, komoly erőfeszítést igénylő feladatként, tudatos, átgondolt, megtervezett munkafolyamatként 1 GÁRDONYI Géza 1951. 47. Az egri Dobó Istx'án Vármúzeum Évkönyve, 2011. 397