B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Szalainé Király Júlia: Dávidkáné és Az öreg tekintetes - A hétköznapi történéseken túlmutató sorsok Gárdonyi kisregényeiben

fogták fel. Kisgyermek korától készült az írói pályára, s nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenie, míg elismert íróvá válhatott. A „kövek", amelyekről ő be­szélt, azok az akadályok, melyek gátolták őt az íróvá válás folyamatában. A sze­génység, s mondjuk ki, az alapos műveltség hiánya, mind-mind késleltették Gár­donyit a nagy cél elérésében. Kitartóan készült a pályára, gondosan, olykor erőn felül is gyarapította könyvtárát, s ahogy nőtt a könyvek száma, úgy nőtt, mélyült műveltsége is. Gárdonyi Egerbe költözésének egyik fontos oka volt, hogy megfe­lelő alkotói közeget találjon elmélyült munkájához. Makacsul, sokszor napokon keresztül elbújva, visszavonulva olvasgatott, elmélkedett, gyűjtötte az informáci­ókat, tanult. Történelmet, irodalmat, filozófiát, természettudományokat. Mint ahogy Sámuel próféta a frigyláda mellett szolgálva egyetlen igét sem engedett a földre hullani, úgy gyűjtögette Gárdonyi is az új ismereteket, a hasznos tudást. Ez a kitartó, hatalmas energiákat megmozgató tanulás, megfigyelés élete részévé, egyénisége fontos jegyévé vált. Új utakat keresett, gondosan formálta írói arcula­tát, kereste önálló hangját. Egerbe költözése előtt novellái még Jókai zsánerképe­it és Mikszáth anekdotáit másolták, történetei a romantika jegyei alapján formá­lódtak, megfigyelései anekdotikus csattanóként zárták le a történéseket. 2 Későbbi írásai, például Az én falum novellái már jelezték tehetségét, előre mutattak későb­bi stílusára. Az én falum jelenetei plasztikusak, önmagukon túlmutatóak: reprezen­tálnak egy életet, egy sorsot. A konkrét, rövid, lényeget kiemelő élethelyzetek le­írása, melyeket gyakran rövid elmélkedésekkel tarkít, elveszítik egyediségüket, és már általános, egyetemes mondanivalót sugallnak. Ez jellemzi még markánsabban a későbbi novellákat: a felvillanó jelenetek, a reflexiók, a rövid jellemzések, az ap­ró történések, snittek, mindig valami mélyebb mondanivalót hordoznak. Ezt a mondanivalót csak azok tudják megérteni, akik egy hullámhosszra tudnak kerülni Gárdonyi „lélekrezdüléseivel", („Minden műnek akkora az értéke, amekkora rez­gést kelthet a szívekben. " 3) s felfoghatatlanok azok számára, akik pusztán tudomá­nyos, elemző módon közelítik meg a műveket. Ebben az esetben nehézkessé, eset­lenné, kidolgozatlanná, leginkább hiányossá válnak azok az elemek, amik Gárdo­nyit Gárdonyivá teszik. Nagyon keskeny az az ösvény, amin rajta maradva megérthetjük Gárdonyi szándékait. Az eseményeket a lelkén átszűrve írta meg, s ami a papírra került, már nagyon sok elmélkedésen, olykor vívódáson esett át. Gárdonyi azt szerette volna, ha olvasói a rövid történésekben, az egyetlen novella erejéig felvillanó emberi sorsban is megértsenek valamit: a lényeget, az indoko­kat, a sorsszerűséget. 2 NAGY Sándor 2000. 30. 3 GÁRDONYI Géza 1974. 54. 398

Next

/
Thumbnails
Contents