B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Császi Irén: Népi játék, mint kulturális hagyomány - A forgóhinta hagyományos változatai

15. kép. így forgatták a kutyasutut, szemlélteti a gyerekeknek Sári Sinkalovics Sarolta. Abasár, a szerző felvétele, 2011. Perenge vagy körhinta (3/1. típus) Átány

8

1 „A pe renget üres kerteken állították fel, többet is, külön az Alvégen, külön a Felvégen. Állítottak egyet külön a kocsma közelében is, hogy a legények láthassák közelre>7 a lányokat. A hintához földbe ástak egy méter magas oszlopot. Annak tetejére keresztben vendégoldalt szereltek, közepén átszúrva egy nagy szeggel úgy, hogy foroghasson. A vendégoldal két végére kötelet kötöttek, ahhoz, pedig egy-egy hámfát. A perengézo lábával áll a hámfára a kötelet ölelte, abba fogódzkodott, mások ráültek a hámfára. 3-4 társuk nekidőlt középütt a vendégoldalnak és forgatta olyan sebesen, amint csak tudta „örültek, ha valakit elrepített". Akit elröpített a perenge, annak bizony elhasadt a ruhája. A perenge, akár a labdázó tulajdonképpen a lányoké volt, de ide is követték őket a legények. Többnyire ők forgatták a hintát, de volt, aki maga is felült rá, s forogtak vadul. s

l DIV ENA 2037-79-1 229. Gy. Fél Edit - Hofer Tamás. 348