B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)
Bihari-Horváth László: Szarvaskő „etnomalakológiája” - Az éti csiga gyűjtögetése és fogyasztása egy Heves megyei lokális közösségben
családtagjukkal (lányukkal, unokájukkal) vizsgálták át a patakparti ártereket, réteket, erdőszéleket. Falubeli gyűjtőtársaikat elkerülték, tiszteletben tartották a naponta kiválasztott gyűjtőterületet, melyet az érkezés sorrendjében foglaltak el: a hamarabb érkezőt kikerülték, néhány száz méterrel távolabb kezdtek el gyűjtögetni. Csak tárolóeszközöket, 5-20 kg csiga hazahordására alkalmas nylon szatyrot, vagy egy-két műanyag vödröt vittek magukkal. Ritkábban - távolabbi, de bőséges területekre - biciklivel is elmentek, a csigákat pedig nagy méretű műanyag zsákokba tették, és a biciklivázon átvetve, a biciklit tolva szállították a faluba. Óránként 1-5 kg (60-300 darab) csigát gyűjtögettek. 5 9 A kifejlett gyakorlat, és az eredményesség ellenére a gyűjtögetés - melyre adatközlőim örömmel emlékeztek vissza - befejeződött Szarvaskőn. Ennek oka elsősorban a kereslet gyengülésében, másodsorban a gyűjtögető asszonyok elöregedésében, és a lokális közösség hagyományos gazdasági keretek között tevékenykedő tagjainak elvándorlásában és elhalásában, harmadsorban pedig a Szarvaskőn maradók életszínvonalának emelkedésében jelölhető ki. Az éti csiga megjelenése Szarvaskő táplálkozáskultúrájában Az éti csiga fogyasztásának igen nagy múltja van az európai kultúrában. Már az ókori görögök is ínyencségként tartották számon, de Európa-szerte ismerté a birodalomépítő rómaiak tették. A középkori keresztény Európában elsősorban azért kedvelték a csigahúst, mert nem esett a böjti húsfogyasztás tilalma alá. A szerzetesek csigakerteket is létrehoztak kolostoraikban, hogy tömegesen tenyészthessék az állatot. Ilyen csigakerttel a XVIII. század végén már a soproni evangélikus lelkész is rendelkezett, 6 0 Berzsenyi Dániel pedig somogyi birtokán rendezett be csigafarmot. 6 1 A jelenkori gasztronómiában a csigaételek elsősorban, mint a francia konyha termékei ismertek. Főként Párizsban és Burgundia vidékén van hagyománya a csigafogyasztásnak, de a nagyobb francia városok mindegyikében kedveltek a csigából készített ételek. A franciákéhoz hasonlóan a mediterrán országok (különösen Olaszország) tradicionális táplálkozáskultúrájában is jelen van a csiga, és alkalmanként több nyugat-európai országban (Németországban, Dániában, Svédországban, Svájcban etc.) is előszeretettel fogyasztják. 5 9 Adatközlőim az 1990-es évekbeli felvásárlói árakra nehezen emlékeztek vissza. Annyi azonban bizonyos, hogy a felvásárlói ár és az előállított késztermék (például a magyarországi bolti forgalomban is kapható töltött csiga) ára között mindig is kiemelkedően nagy (201 l-ben 75-80 szoros) volt az árrés. 6 0 Vö. BREHM, Alfred 1933. 6 1 GUNDA Béla-K. KOVÁCS László 1977. 499. 321
