B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)
Bihari-Horváth László: Szarvaskő „etnomalakológiája” - Az éti csiga gyűjtögetése és fogyasztása egy Heves megyei lokális közösségben
tettek ugyanis a felvásárolt mennyiségről a begyűjtést központilag koordináló Éticsiga Terméktanácsnak, amely az adatok összesítése után visszajelzett, hogy folytathatják-e tevékenységüket. Amint az engedélyezett országos összmennyiség begyűjtésre került, a szervezet mindenhol beszüntette a felvásárlást. Szarvaskőn ez a gyűjtőidény korábban hosszas időtartamának, néhány hétre való lecsökkenését jelentette. A rendszerváltás utáni privatizációk idején a recski csigafeldolgozó üzem is magánkézbe került. Új tulajdonosa, a Pomátia Kft. 5 5 még az 1990-es évek második felében is 300 tonnás kvótával részesedett a 3.000 tonnányi országos mennyiségből. A csigafeldolgozó ekkor 80-90 munkást foglalkoztatott. 5 6 Az egyre kedvezőtlenebb exportlehetőségek, és az egyre keményebb hazai szabályozások azonban lassan ellehetetlenítették a termelést. Az üzem a 2000-es évek közepén bezárt. A recski csigafeldolgozó megszűnése (a felvásárlás bizonytalansága) erősen visszafogta a környező lokális közösségek csigagyűjtögetését is. Kevés egyéni átvevő folytatta munkáját, mivel egyre nehezebb volt tartani a kapcsolatot a távolabbi felvásárló cégekkel. 5 7 A gyűjtögetés megszűnésének az exportdekonjunktúrával szinkron folyamatjellegét jól jelzi, hogy Szarvaskőn már az 1990-es évek végén befejeződött a csigagyűjtögetés. Az éti csiga iránti aktív kereslet idején Szarvaskőn a gyűjtögetésnek bevett gyakorlata alakult ki. Maguk a gyűjtögetők a helyi közösség szegényebb sorsú családjainak nőtagjai közül kerültek ki. Általában az aktív munkavégzéssel felhagyó, fölös szabadidővel rendelkező, idős (60-70 éves) asszonyok vállalták a csigagyűjtögetés munkáját. 5 8 Leginkább olyanok, akik az év többi szakában is járták az erdőt, összegyűjtve gombát, bodzavirágot, csipkét (etc.). Számuk 10-15 fő között változott attól függően, hogy hányan kényszerültek jövedelmük kiegészítésére. A gyűjtögető asszonyok éves tevékenységének sorát éppen a csigagyűjtögetés nyitotta meg, április elején. Mindig a tavaszi záporok után, vagy - csapadéktalan napokon - a késő délutáni és a kora reggeli órákban indultak átvizsgálni a falu határát. Gyűjtögetésüket a falu közeli területeken kezdték, és csak később húzódtak a távolabbi határrészek felé. Szabadon mozogtak a különböző tulajdonú területeken, sem az önkormányzattól, sem az erdőgazdaságtól, sem a magán földtulajdonosoktól nem kértek engedélyt a gyűjtögetésre. Magányosan, vagy legfeljebb egy-két 5 5 A cég ügyvezetője Kóti Pál lánya volt. 5 6 HMN 1998. 5 7 Mindezek ellenére még a 2000-es évek második felében is átlagosan 50 tonna élőcsigát vásároltak fel Heves megyéből különböző csigaágazatban érdekelt cégek. 5 8 Az ország csigagyűjtő településeinek többségével ellentétben Szarvaskőnek nincsen roma lakossága, így itt kizárólag magyarok gyűjtögették a csigát. (Szemben az országos átlaggal, ami azt mutatja, hogy a csigagyüjtögetés etnikailag specifikált tevékenység. A romák körében az sem ritka, hogy - kimaradva az iskolából - idényben több napra a gyerekek is beállnak a gyűjtögetők közé.) 320
