B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Fűköh Dániel: Előzetes jelentés az Ács Öbölkúti-dűlő - a Csoma & Scott Szélerőműpark - területén végzett régészeti feltárásról

szabdalt síkság terül el, ezen fekszik a település feltáratlan része, melyet a beruházás érintetlenül hagyott. A lelőhely ez irányú kiterjedését a feltárás alatt végzett felszíni gyűjtések és fémkeresőzés is igazolta. Nagy számú római kori cseréptöredék mellett, számos kisbronz (érme, fibula és más ékszertöredék) is került elő a lelőhelytől ÉK-i irányban. A feltárás menetének leírása A lelőhelyet két egységre lehet bontani, az É-D irányú gyűjtőúton, a platformhoz vezető úton és a platform nagy részén egy VI-V. századi település részletét tártuk föl. A platform É-i részén és az onnan induló K-NY-i irányú út területén a településhez tartozó temető sírjait találtuk meg. A feltárást az É-D-i irányú gyűjtőúton kezdtük, itt a munkálatok 2010. január 27-én zárultak le. Február folyamán a platformhoz vezető mellékutat és a platform területét tártuk fel. Az innen K-Ny-i irányú út feltárása a mintegy 40 db sír miatt március végéig tartott. A kutatás eredményei A lelőhelynek egyértelmű É-i határa nincs, a humusz vastagsága itt meghaladja a 170 cm-t, ezen a részen a régészeti objektumok ritkulnak, végül egy keskeny vízelvezető árok mentén zártuk le a feltárási területet. A D-i oldalon is hasonlóan zárul a település. A Ny-i oldal ennél érdekesebb, mivel ezen az oldalon a készülő szélkerék platformja miatt nagyobb felületen végeztünk feltárást. A lelőhely e része, azért is érdekes, mert itt találkozik a település és a temető. A település utolsó egyértelműen azonosított lakóépületei a temetőtől mintegy 150-200 méter távolságra vannak. Közöttük körkörös és sugaras elrendezésű árkokat tártunk fel. A körkörös elrendezésű árkok közül egy a temetőhöz tartozó kerítőárok lehetett, a többi elhelyezkedése és a körív iránya alapján nyitott szérűhöz, vagy karámhoz tartozhatott. A település Az árkok között három nagyobb méretű földbe ásott kemence is előkerült. Ezek lehettek füstölő, aszaló, vagy esetleg kerámiaégető kemencék is. Szerkezetük két közvetlen egymás mellé ásott, négyszögletes gödörből áll, melyek közül az egyik maga a kemence, a beomlott kupola vörös, égett omladéka alatt vastag hamus és szenes rétegek váltakoztak. A szemközti gödörben égetés nyoma nem látszott, ide nyílt a kemence szája, ennek maradványait sikerült megtalálni. 110