B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Fűköh Dániel: Előzetes jelentés az Ács Öbölkúti-dűlő - a Csoma & Scott Szélerőműpark - területén végzett régészeti feltárásról

A település leggyakoribb objektumtípusa a különböző formájú, méretű és funkciójú árkok. Az árkok nagy része V keresztmetszetű, meredek falú, keskeny, egyenes vonalú. Ezek vízelvezető árkok lehettek. Egy-két helyen ezek az árkok összefutnak és egymás mellett, párhuzamosan futnak tovább. Az ilyen árokcsoportok mentén találtunk olyan, mély, egyenes falú és aljú gödröket, melyek minden bizonnyal vízgyűjtő ciszternaként szolgálhattak. Az árkok másik típusa a lejtősebb falú U keresztmetszetű kerítőárok, mely tartozhatott karámhoz, színhez, vagy más gazdasági épülethez. A település másik fontos objektumtípusa a szintén több típusba sorolható gödrök voltak. A gödrök egykori funkcióját nehéz megállapítani, már azért is mivel az, egy gödör „életének", illetve használati idejének során többször változhat. A viszonylag mély (150-170 cm), szűk szájú, méhkas alakú tapasztott oldalú vermek gabona tárolására szolgáltak, de később legtöbbször hulladékgödörként használták fel azokat. Több ilyen gödörben találtunk állatcsontokat, konyhai hulladék formájában sertés, szárnyas, birka és szarvasmarha csontjait, de három esetben kutyacsontok is kerültek elő. Másik típus a fent már említett, árkokhoz kapcsolható ciszternák csoportja. A település ÉK-i részén, két nagyon mély, egyenes falú gödör került elő, ároktól függetlenül, minden bizonnyal rétegvízre ásott kút lehetett. A település ÉK-i részén nem találtunk lakó- vagy gazdasági épületekre utaló objektumokat, kizárólag árkokat, árokrendszereket, gödröket tártunk fel. A 13. és a 15. árokból - mely többszörösen összetett volt -, és ezek környékéről, nagy mennyiségű építési törmelék került elő. A római provinciális építkezésekre jellemző nem vagy csak alig megmunkált mészkődarabok mellett tetőcserép-maradványok, padlófűtés tégláinak töredékei mellett, egy kémény oromdísze is előkerült. Sajnos kőépítkezésre utaló egyéb nyomot, vagy kőépület alapját nem sikerült megtalálni. A lakó és gazdasági épületek maradványai a patakmeder két oldalán jelentkeztek először. Az épített objektumok között szerkezet szempontjából két fő típust sikerült megkülönböztetnünk. Az egyik típus, egyszerű félig földbe mélyített épület, mely ágasfás szelemenes tetővel rendelkezik, felmenő fala, vesszőfonatos, patics szerkezetű. Egyik ilyen típusú épület (042 S45) esetében egykori álló fal maradványait (042 S168) is sikerült föltárni. Az álló fal szintjén 25-30 cm vastag vörös patics és agyagréteg feküdt az egykori épület beomlott falmaradványai. Az omladék réteg alatt megtaláltuk a padló szintjét. A padló tapasztott agyagból készült. A padlóban minden esetben sikerült megtalálni az egykori vesszőfonatos falszerkezet 2-3 cm átmérőjű karólyukait (Ol24 S164-166). Ezek az épületek kis méretűek, 3,5mx3,5 m-es alaprajzuk, négyszögletes. Ilyen típusú épületből többet is sikerült föltárni (042 S45, 080 S87, 079 S86, Ol24 S156, 0132 S169). A legjobb állapotú padló (079 S149) szintjén egy olyan cölöplyuk került elő melyben, fa maradványokat találtunk. Említésre méltó, 111