Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Lisztóczky László: „Fegyvert fogunk mindannyian ha szükség…” Pájer Antal és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

Imádság. 1850. című versében a „népek Istené"-tői, minden hatalom és jog legfőbb forrásától kér segítséget eltiport, megalázott nemzetének. Nem kegyelemért könyörög, csupán igazságért, hogy a sérelmet szenvedett erkölcsi világrend ismét visszanyerje uralmát a földön, a jók nyerjék el jutalmukat, a gonoszok pedig méltó büntetésüket: Ezernyolcszáznegyvennyolc kezdetén Felbomlott a világnak kereke; Népek s királyok ellenség levén, Egymást ölé a pártok serege. A népek a királyoktól jogot, S ezek kívántak hűség-zálogot. S ha őszintén beszélni akarunk, Most sincs a béke olajága itt, Nem is lesz, bár nem fog fegyvert karunk, Míg nem hallók ítél et-szavaid; ítélet-szódat, népek Istene, Ki legjobban tudod, mint kellene. Te mondtad azt, hogy nincs hatalmasság Csak tőled, - s így te képed a király, De a népszó is Isten szava ám: Most hát királyok- s népeken birálj. Ha rajtuk eddig igéd nem foga, Te mondd: mi egyik és másik joga. Nem kérünk mi kegyelmet, óh Uram, Itt részrehajlás volna kegyelem: Igazságot tégy, s mennyköved ha van, Azt szórd a bűnös főkre hirtelen. Igazságot tégy; mert a béke, rend Csak úgy virágzik ismét idelent. Meguntuk a sírást, meg a reményt, Meguntuk már magát az életet; Most látjuk, hogy nincs földön biztos lét, Ha tőlünk elfordítod képedet. Te tudhatod csak: mi és mint kellene. Segíts rajtunk, óh népek Istene! 403