Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Lisztóczky László: „Fegyvert fogunk mindannyian ha szükség…” Pájer Antal és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

Pájer Antalt a szabadságharc bukása után hónapokig tartó depresszió gyötörte. Herke Rózsa így jellemzi akkori állapotát: „Az eszményi felé törekvő, érzékeny lelkű ember... meghasonlott a világgal. A politikai viszonyok is minden bizonnyal hozzájárultak kedélyváltozásához. A nyílt szívű, vidám költő zárkózott, komor, az emberekkel szemben bizalmatlan és gúnyos lett. Csalódásai költészetét is jó időre elhallgattatták. "

6 Visszavágyott Egerbe. A templomi szószéket az Érseki Líceum szónoklattani katedrájával szerette volna fölcserélni, de pályázata késve érkezett meg az intézménybe, ezért a meghirdetett állást másnak ítélték. Végül Tiszafüred ajándékozta meg az újrakezdés reményével és lehetőségével, melynek plébániájára 1851. augusztus 26-án kapott kinevezést. Tehetségével, irodalmi hírnevével, aktív közéleti szerepvállalásával és karitatív tevékenységével nagy tekintélyt szerzett új állomáshelyén. Zalár József így jellemezte őt: „amilyen buzgó az oltár előtt s szívre ható beszédű a szószéken, éppoly kedves embere a társas köröknek szeretetre méltó tulajdonságai által. O ember és polgár tud lenni a szó igazi értelmében anélkül, hogy megszűnnék pap lenni. Szellemdús és szívélyes, egyszerű és nemes, őszinte és a közjóért mindenét szívesen áldozó. Házának, mely a vidék intelligenciájának kedves gyűlhelye, a legutolsó polgártársig mindenki szívesen látott vendége. "

7 Hazájához, nemzetéhez, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eszméihez, Petőfi emlékéhez ezekben az években is hű maradt. Hűségének minden másnál sokatmondóbb bizonyítéka, hogy plébániáján - saját életének és biztonságának kockáztatása árán - a Habsburg önkény elől menekülő szabadságharcosokat bújtatott. Segítséget nyújtott például Sárosi Gyulának, az Arany Trombita Kelet-Magyarország és az Alföld térségein rejtőzködő, távollétében halálra ítélt és jelképesen kivégzett szerzőjének. A szakirodalom osztatlanul úgy véli, hogy a kelet-magyarországi bujdosásából Gyöngyösre tartó költőbarát megszakította útját Tiszafüreden. Káplány József így foglalta össze ezt a feltevést: „Sárosi az Alföldről jött Heves megyébe, s mielőtt Gyöngyösre érkezett volna, megfordult a megye több részében, így Tisza-Füreden Pájer Antalnál, kinél huzamosb ideig tartózkodott s kinek lovai vitték be őt Gyöngyösre is. "

8 Az idézet Tiszafüredre vonatkozó adata korrekcióra szorul. Sárosi Gyula ugyanis - szintén a szakirodalom egybehangzó megállapítása szerint - 1850 szeptemberétől 1852 novemberéig bujdosott Gyöngyösön. Pájer Antal pedig - mint 6 HERKE Rózsa i. m. 6. 7 ZALÁR József 1862. 643. 8 KÁPLÁNY József 1889. 90. 404