Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Sz. Király Júlia: „Szenvedni akarok” Gárdonyi Géza az első világháborúban
nem nekem való. Az én látásom kétfelé szolgál, mint a madaraké. Jobbra ha nézek, látok balra is. Előre ha nézek, látok hátra is. S ha fölfelé nézek, mikor a gépsárkány száll valamely város fölé, én bizony nem csak a sárkányt látom, hanem lent azt a házat is, amelyikben talán épp akkor nők, gyermekek, aggok imádkoznak, mikor a bomba átrobban a háztetőn, be a szobájukba. " 1 0 A novella szerkezete kissé eltér az eddig megszokott, többnyire rövid történéseket, egy-egy eseményt röviden, snittekben megjelenítő novelláktól. A Szenvedni akarok „a lélekvándorlás örökké titokzatos kérdése" 1 1 körül mozogva a bűn és bűnhődés örök érvényű igazságait kutatja. A helyszín szokatlan. Nem a magyar falut, várost, hanem a távoli Belgiumot választotta Gárdonyi az események és egy látomás helyszínéül. Az újságírót ért élményeket, benyomásokat - mint egy épület tégláit - Gárdonyi egymásra építi, s ezeket kíséri filozófiai megállapításokkal, melyeket két újságíró beszélgetéseiben fogalmaz meg. Először egy szokatlan festmény kelti fel az újságíró érdeklődését, s indítja el gondolkodását, belső vívódását. „A kép egyébiránt azt a jelenetet ábrázolta, amint egy fiatal, vak zsidó áll Krisztus előtt, s a tanítványok rámutatnak: - Mester, mondd meg, ez vétkezett-e, hogy vakon kellett születnie? Vagy a szülei vétkeztek? Sose láttam még képben ezt a bibliai jelenetet. De azonnal megértettem: a fölemelt arcú vak, s a tanítványok arcán és szemén a kérdő vonások, s ahogy a vakra terjeng a kezük.... Különös! Minden festő azt a részt választja a bibliából, amelyik a legjobban foglalkoztatja. A szívét vagy az elméjét. Ki lehetett ennek a képnek a festője? Festő, aki nem csak a formákon és színeken gondolkodik! " ,2 A bűn és bűnhődés körüli gondolatokba robban bele a valóság néhány megrázó képe. A szüleiket elvesztett sápadt gyerekek kizökkentik az újságírót és az olvasót is a filozofikus gondolatokból, de csak rövid időre. A gondolatok tovább szövése nem áll le, de már belevegyül a látott kép, és összekeveredik a festményen látottakkal. „De hát úgy éreztem, mintha az egész emberiség felelős volna azért a négy kis árváért. De hát miért éppen a négy árva gyötör engem? Hiszen ezernyi ezer gyermek fejére száll ebben a korban az árva szó. És ezernyi ezer családra a gyászruha. Azzal a sok gyászposztóval és kreppel, mely e háború alatt Európa boltjaiban elfogy, ha fényes nappal beborítanák az eget, éjre sötétülne a világ. A az Adria medrébe nem férne az a sok könny... Honnan és miért ez a sok szenvedés?"' 3 1 0 GÁRDONYI Géza 1964. 587. 1 1 GÁRDONYI József 2008. 466. 1 2 GÁRDONYI Géza 1964. 589-590. 1 3 GÁRDONYI Géza 1964. 602. 420