Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Lisztóczky László: „Fegyvert fogunk mindannyian ha szükség…” Pájer Antal és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

A három részre tagolt alkotás Kazinczy életének egy-egy pillanatát ragadja meg, amelyeket a pávatoll-szimbólum foglal keretbe. Az első rész az érsemlyéni bölcsőben ringó „gyönge gyermek" alakját idézi föl, aki egy pávatollal játszadozik, s a kerti csalogányok énekét hallgatja. Édesanyja a népi bölcsődalok, altatóénekek metaforáival fordul hozzá, becézgeti és nyugtatgatja. A második a kufsteini börtönben raboskodó költőt mutatja be, aki „a vár ereszében" kesergő rabmadár dalában gyönyörködik, s az előtte fekvő, „szép, szivárványospávatollra" néz: Fel is kapta asztaláról, Irt is vele éjjel, nappal, Gondba süllyedt homokára Szórta fényét minden hajnal; Mert a régi csalogánydal Meg-megcsendiil a lelkében, S míg a lábán vas csörömpöl, — Anyanyelvét zengi szépen. A harmadik rész az „édes, kedves anyanyelvért" küzdő költő sírjához zarándokol, akinek csak a teste fekszik koporsóban, szelleme tovább él: az ő „pávatollát" örökölték utódai, a „Vörösmartyk és Petőfik". A költemény az osztrák önkényuralom elleni lázadás költői dokumentuma. Ezt erősíti meg a tervezett egri megemlékezés betiltása, s félreérthetetlenül ezt szemlélteti az utolsó két sor, amely az Én nemzetem hangütését, a magyar haza gyámolításáért a Mindenség Urához intézett fohászát ismétli meg: Isten, őrizd meg hazánkat, S óvj meg minden jót és szépet! Művek sorával gazdagította a magyar Mária-tisztelet Szent Istvánig visszanyúló történetét. Legszebb máriás verse, a Himnusz a Szűz Máriához a Katholikus Néplap 1860. január 6-i számában látott napvilágot. Soraiban a Lorétói litánia gyönyörű metaforáit idézi, s a Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlja sokat szenvedett nemzetét: Mária, Mária, hajnali szép csillag! Ha valahol fénylesz, mifelettünk csillogj, Ránk ragyogjon orcád, Kik könyörgünk hozzád, Hogy legyen ajkaid fényes mosolygása Régen várt hajnalunk piros hasadása. 410