Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Lisztóczky László: „Fegyvert fogunk mindannyian ha szükség…” Pájer Antal és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

tásával bizonyos fokig külön utakon járt a saját egyházában is. Ezt szemlélteti, hogy amikor 1858 augusztusában, Rudolf trónörökös megszületése után országszerte, így a tiszafüredi templomban is hálaadó szentmisét celebráltak, a Szittyavirágok költője egy nyugdíjas ferences szerzetessel végeztette el a szertartást, melyen ő maga „betyárkalapban", cingulus és pallium nélkül jelent meg. Egy rosszakarója föl is jelentette az egri érsekségen, s csak némi nehézségek árán tudott elfogadható magyarázatot adni a történtekre. „Azzal védekezett - írja Herke Rózsa -, hogy a nyugdíjas pap fölajánlotta, hogy elvégzi a misét; rágalom, hogy nem pompával rendezte volna meg a Te Deum-ot; palliumra pedig nem tellett, azért nem vehetett föl. "" A gyöngéd szeretet hangján szólítja meg nemzetét egyik legszebb hazafias versében, A magyarok Istenében, mely Orgonavirágok című kötetében jelent meg 1858-ban. Címe egyszerre idézi a régi eredetű, állandósult szókapcsolatot és a Nemzeti dal refrénjét. Isten gyermekei vagyunk homályba vesző származásunk, rokontalanságunk és a büntetésül ránk mért ostorcsapások jogán is: S ha kérdenék: van-e e földön egy nép, Mely velünk testvér, egy faj, egy rokon, Büszkén mutatnánk a magasra hozzád: Itt nincs! De ott: túl a csillagokon El törzsünk - a magyarok Istene! S ha önfiára méri büntetését A legforróbb szülői szeretet: Kit ostoroztál úgy és annyiszor meg, Mint éppen e szegény, jó nemzetet, Oh magyaroknak áldott Istene!? Mienk vagy, a mienk! Beszéli a múlt, S az ostor, mely felettünk pattogott...! Azért tartunk mi minden nemzetek közt Tehozzád legkiváltképp szent jogot: Oh magyaroknak édes Istene! 1859-ben Szent István napján elmondott prédikációjában félreérthetetlenül az osztrák császárnak, Ferenc Józsefnek címezte a következő mondatokat: „Nem akarok én az államférfiak és kormányzófejedelmek dolgaiba avatkozni, és azoknak 1

1 HERKE Rózsa i. m. 9. 407