Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Lisztóczky László: „Fegyvert fogunk mindannyian ha szükség…” Pájer Antal és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

említettük - csak 185 I. augusztus 26-án foglalta el a tiszafüredi plébániát. Ezt az időpontot a tiszabábolnai és a tiszafüredi keresztelés! anyakönyvek bejegyzései is szentesítik. 1850 szeptemberében vagy azt megelőzően tehát semmiképpen nem találkozhattak egymással Tiszafüreden, csak Tiszabábolnán. A tévhit kialakulásához feltehetően hozzájárult Zalár József, aki egyik visszaemlékezésében Sárosi Gyulára hivatkozva jelölte meg Tiszafüredet a Gyöngyösre vezető út utolsó állomásaként. Körülbelül egy esztendő telt el az Arany Trombita költőjének a mátrai településre érkezése után, amikor először találkoztak egymással. Sárosi Gyula akkor többek között arról számolt be rég nem látott barátjának, hogy kelet-magyarországi és alföldi bolyongásai idején egyre inkább Heves megyébe, Gyöngyösre, Vachott Sándor és beszélgetőtársa közelébe vágyott: „De jöttömben - tette hozzá -, éppen a Tisza partján, egy harmadik hevesi jó barátot is szereztem magamnak: Pájer Antalt, a tiszafüredi papot. Sokat köszönhetek neki, megrakta kocsimat mindenféle jóval, s azóta sem feledkezett meg rólam... "

9 A Tiszafüredre vonatkozó megjegyzés kivételével pontosnak és hitelesnek tekinthetjük a fenti vallomást, hiszen az emlékezőt mind Sárosi Gyulához, mind Pájer Antalhoz mély barátság fűzte, a fölidézett tényeket a közöttük lezajlott találkozások és eszmecserék is megerősíthették. „A Tisza partján " kifejezés azonosítható ugyan Tiszabábolnával is, de a szöveg ennek a településnek a nevét meg sem említi. Ami pedig Tiszafüredet illeti: a beszélgetés időpontjában Pájer Antal már valóban ott gyakorolta hivatását. Zalár József személyes élményei, meg-megismétlődő látogatásai alapján is csak erre a településre gondolhatott, amikor jó három évtized múlva papírra vetette emlékeit. Tiszafüredet juttatta eszébe az a tény is, amelyre a visszaemlékezés utolsó tagmondata tér ki, hogy Pájer Antal Sárosi Gyulával annak gyöngyösi tartózkodása idején is kapcsolatban maradt. „Tiszafüredről - írja Lakner Ilona - elég gyakran kocsizott be Gyöngyösre, és ilyenkor Sárosit mindig ellátta pénzzel és élelemmel... "

,

0 Ha Sárosi Gyula nem is, más üldözöttek sűrűn fölkeresték a tiszafüredi plébániát, s leltek oltalomra, vigaszra a papköltő oldalán. Különösen sokszor látogatta meg az imént idézett visszaemlékezés írója, Zalár József, aki egy ideig szintén bujdosásra kényszerült, mert a Damjanich-hadtest krónikása, „hadi-poétája" volt, s kevéssel a szabadságharc bukása előtt verseskötete jelent meg Szabadságdalok címmel. Pájer Antalnak ő volt a legkedvesebb és leghűségesebb barátja. Zalár két versében is megörökítette tiszafüredi emlékeit. Az egyik az 1858-ban keletkezett Éjféli látogatás Pájernál, amely az egyre inkább a saját útján járó, egyéni hangjára találó, a nemzeti ellenállás kórusát gazdagító költő előtt tisztel9 ZALÁR József 1889. 99. I

ü LAKNER ILONA 1938. 50. 405