Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Lisztóczky László: „Fegyvert fogunk mindannyian ha szükség…” Pájer Antal és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

Kevéssel a forradalom győzelme után írta A nemzeti őrsereg dala című versét, mely 1848-ban önálló nyomtatványként látott napvilágot, s szenvedélyes hangon, az isteni igazságszolgáltatás, a jogos önvédelem hitével és pátoszával buzdít a haza és a szabadság védelmére.

4 A cím, a témaválasztás, a műfaj, a hangütés, a strófaszerkezet, az utolsó versszak első felében fölbukkanó kollektív és ünnepélyes fogadalomtétel Petőfi Nemzeti dalára emlékeztet. Ugyanakkor ritmusában, rímképletében, képrendszerében és kifejezésmódjában számos egyéni lelemény is föltűnik. A különbségek az eltérő vershelyzetből és költői attitűdből fakadnak. Petőfi még a szolgaság és a szabadság közötti választásra szólít föl, Pájer Antal pedig már a kivívott szabadság fegyveres védelmére buzdít. Előbbi a nemzethez, utóbbi a nemzetőrséghez intézi szavait. Különösen eredetiek és megragadóak a vers refrénjében olvasható metaforák, a rózsabimbó és a szabadság, a tövis és a kard azonosítása. Ez a két metafora gondolati és poétikai szempontból egyaránt a költemény jelképes központja. A legnagyobb meglepetést pedig az kelti, hogy egy római katolikus pap jogszerűnek és erkölcsösnek ítéli a fegyveres önvédelmi harcot, s kijelenti, hogy szükség esetén ő is kész kardot fogni a kezébe: Meghozta a jövendő hévimánknak Véres könyűkkel áztatott diját, Most nézünk a szabadság hajnalának Piros fényénél a világon át. Mi a szabadság? Egy szép rózsabimbó, Amelyet kardunk véd, mint tövise, Enkardunk véd, mint a szélben ingó Rózsát, ne tépje össze senki se. Fegyvert fogunk mindannyian, ha szükség, A gyermek is két kézzel emeli; Ok is, mondjuk, ne a lepkéket űzzék, Midőn az ellen ránk fogát veri. Mert a szabadság egy szép rózsabimbó, Amelyet kardunk véd, mint tövise, Enkardunk véd, hogy mint a szélben Ingó rózsát, ne tépje össze senki se. 4 Egy Miscellania gerincfelirattal ellátott kolligátumban sikerült rábukkannunk, mely a csornai premontrei rendház könyvgyűjteményéből került az Országos Széchényi Könyvtárba. (Raktári jelzete: 818600.) Pájer Antal Szent lant című, e sorok írója által szerkesztett válogatott versgyűjteményébenjelent meg először (Dsida Jenő Baráti Kör, 2001. 58-9.). 400