Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Bihari-Horváth László: Tárgytipológiai kísérlet az észak-magyarországi, „magyaros stílusú” keménycserép dísztányérkultúra bemérésére
Az ecsetes díszítmények leggyakoribb elemei mindvégig a naturalisztikus rózsaés mezeivirág-csokrok voltak. A gyári jegyek ismerete lehetővé teszi a vizsgált tányérok készítési idejének behatárolását. Eszerint öt csoportra osztható a vizsgálati minta hollóházi állománya: 1.1. Az első csoportot az Istvánffy gyárában, 1902 előtt készült, benyomott, nagybetűs HOLLÓHAZA feliratú fenékjegyes tányérok alkotják (I. tábla, 1-4.). Istvánffy bérlete alatt virágzott a gyár, a termékek minősége magas szintre emelkedett, melyet a színek tökéletesedése, és a máz repedésmentessé, üvegessé válása is jelzett. Az ez időben készült - többnyire még kézzel festett - tányérokon gyakoriak az élénk színek (leginkább a vörös árnyalatai), egyes darabok kifejezetten nemzeti színhatásúak, uralkodik rajtuk a piros-fehér-zöld színösszeállítás. Egyik egyedi stíluselemük a karimákon végigfutó, váltakozva piros-zöld színű, sarlós leveles mintasor, amely leginkább nemzeti címeres központi motívummal társul, vagy „sematizált gránátalmás" virágkompozíció kísérője. Nagy valószínűséggel a díszítőelemek azon csoportjába tartozik, melyeket a hímzésminták közül emeltek át a dísztányérokra. Más gyárak tányérjain ez a mintasor nem szerepel, Hollóházán is csak elvétve tűnik fel a századforduló után (az 1940-es évek elejéről ismeretes egy hasonlóan díszített tányér). További jellemző stíluselem a karimán körbefutó, vörös színű „ rozmaringosvalamint a girlandos vonalvezetésű díszítmény. Utóbbit részben, vagy egészben purpur színű (rózsaszínbehajló világos bíbor) virágfüzér alkotja, mely azonban kisebb gyakorisággal a telkibányai (sőt a külföldi) tányérokon is megtalálható. A biedermeier eredetű purpur rózsák 4 4 is az ekkor készült tányérokon jelennek meg utoljára (a századforduló után már inkább mangánviolás, vagy sötétbíbor árnyalatúra festik a rózsákat). 1.2. A második csoportba kerültek az ifj. Istvánffy Ferenc által 1902 és 1915 között gyártott tányérok, melyek jegye - több változatban - egy ház tetején ülő hollót jelenít meg (II. tábla, 1-2.). A gyár ezen időszaka egybeesett az általános kerámiaipari válsággal: a termelés ugyan folyamatosan csökkent, de sok hasonló gyárral ellentétben itt legalább nem szűnt meg. Az ekkor készített tányérok veszítettek a gyár korábbi tányérjait jellemző élénkségből, a tüzes vörös szín például teljesen hiányzott a színösszeállításból, ellenben megjelentek a visszafogottan csak két, esetleg csak egy színnel díszített tányérok. A kompozíciót illetően egyetlen újabb variációra figyelhetünk fel, arra a típusra, amelyen kettős virágkoszorú fut körbe: egyik a karimán, másik a tányéröböl felső harmadán húzódik, utóbbi négyszögben keretezi az ugyancsak virágos központi mintát. A kézifestés mellett ifj. Istvánffy korszakában meglehetősen gyakori lett a matricás díszek használata. Ezeket ekkor már nemcsak a karimák sormintáihoz, de a tányérok öblének központi motívumaihoz is felhasználták. 4 4 Vö. MOLNÁR László 1971. 278. 317
