Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Bihari-Horváth László: Tárgytipológiai kísérlet az észak-magyarországi, „magyaros stílusú” keménycserép dísztányérkultúra bemérésére

1.3. A harmadik csoportba az 1923 és 1927 között gyártott, zöld körvonalas repülő holló jeggyel ellátott tányérok tartoznak, ebből egyetlen szerepel vizsgálati mintánkban (II. tábla, 3.). Az adott időszakbeli tányérok ritkasága az első világháború utáni, válságos gazdasági helyzettel magyarázható, ugyanis a „luxusigényt" kielégítő dísztárgyak gyártásának kockázatát, az alacsony kereslet miatt ekkor kevesen vállalták. A csoportra vonatkozóan, mintadarabok híján nehéz általános megállapítást tenni. Annyi bizonyos, hogy a csoportba tartozó egyetlen tányéron lévő egyik geometrikus díszítőelem, a kereszttel áthúzott rombusz jellemzően hollóházi díszítmény, igaz változatai már a korábbi időszakok tányérjain is szerepeltek. 1.4. A negyedik csoport az 1927 és 1939 között készült tányérokból áll, melyekjegyén az előző években használthoz hasonló, kitárt szárnyú holló látható, de felette RIOLIT felirattal (II. tábla, 4.). A gyár bérlői ez időben Berger és Lipschitz sátoraljaújhelyi kereskedők voltak,

4

5 de a gazdasági világválság miatt, az előző évtizedhez hasonlóan ekkor sem volt rentábilis az üzemeltetés, így 1939-ben ők is túladtak a gyáron. Ebben az időszakban korábbról nem ismert színhatású tányérok is készültek: alapszínük inkább sárgás, mint fehér, karimájukon pedig jellegzetes zöld és lila levélsoros, dús virágkoszorú húzódik. 1.5. Az ötödik csoport tányérjai Szakmáry Károly bérlősége idején,

4

6 1939 és 1948 között készültek (II. Táblázat, 5-6.). Jegyük ötágú koronás holló, SZAKMÁRY felirattal. Erre az időszakra a korábbi sablonok és mintakészlet újraalkalmazása volt a jellemző, ezért Szakmáry tányérjait csak olyan motívumok díszítik, melyeket már a gyár előző bérlői is használtak. Mindenképpen érdemes azonban kiemelni, hogy az előző évtizedekhez képest minőségbeli javulás figyelhető meg. Ezeket a tányérokat ismét élénk színekkel díszítették, de igazán ekkora tökéletesedett a tányérok sablonokkal való díszítése is. 2. Bélapátfalvi stíluselemek A Borsod vármegyei Bélapátfalva keménycserépgyárát az 1830-as években alapította az egri káptalan.

4

7 A hollóházi gyárhoz hasonlóan azonban itt sem a tulajdonos, hanem a vállalkozó bérlők folytatták a tulajdonképpeni termelést. A közel száz évig működő gyárban már az 1850-es években készültek a népies stílust képviselő dísztányérok. Ettől az időszaktól a gyár 1928. évi megszűnéséig, három jelentősebb szakaszra tagolható a tányérgyártás Bélapátfalván. 4

5 KATONA Imre 1978. 131. 4

6 Vö. CSÁNYI Károly 1954. 47. 4

7 Vö. CSIFFÁRY Gergely 1996. 81-93.; Uő. 1997. 318