Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Bihari-Horváth László: Tárgytipológiai kísérlet az észak-magyarországi, „magyaros stílusú” keménycserép dísztányérkultúra bemérésére

nagyobb vízmennyiség. Az észak-magyarországi erdős hegyvidékek patakvölgyei közül számos rendelkezett mindezzel, így miután az üveg- és porcelángyártás rentabilitása a XIX. századelőn megszűnt (utóbbi esetében egyrészt a külföldi gyárak versenyerős kínálata, másrészt a herendi magyar gyár kiválósága miatt), a manufaktúra-tulajdonosok hamar áttérhettek a keménycserép gyártására. Kezdetben az előkelőbb társadalmi rétegek (a városi polgárság) számára dolgoztak, de a kereslet ekkor még nem bizonyult eléggé jelentősnek ahhoz, hogy minden gyárkezdemény fennmaradását biztosítani tudja, ezért a század középső harmadára sok gyár csődbe is ment. Amely gyárak ezt az időszakot túlélték, a következő évtizedekben jelentősen fejlesztették a paraszti fogyasztóknak szánt termékkínálatukat. A nagyarányú dísztányérgyártás a parasztedény-gyártáson belül is húzóágazatnak számított, ugyanis a dísztányéroknak az 1870-es évektől a parasztság körében egyre nagyobb divatja lett, ami a kínálat folyamatos bővítését eredményezte. A fennmaradt dísztányérok igen korán, szép számmal bekerültek a múzeumokba és a magángyűjteményekbe, lehetővé téve későbbi tudományos feldolgozásukat. Jelen kutatásom vizsgálati mintáját elsősorban a bélapátfalvi, hollóházi, telkibányai, miskolci, rozsnyói és murányi gyárakban készített dísztányérok alkotják (5. kép). Jelentős továbbá a Monarchia egyéb városaiban (az ausztriai Wilhelmsburgban és a cseh Altrohlauban) gyártott, de magyar dísztányérokhoz hasonló ornamentikájú, a magyar piac igényeinek megfelelő, a magyar parasztság által előszeretettel vásárolt tányérok egysége is. A vizsgálati minta 75%-ának készítési helye pontosan azonosítható a tányérok anyagába benyomott bélyegzők (fenékjegyek) és a tányérfenékre festett gyári jegyek alapján. E szerint a 213 darabos minta 30%-a Hollóházán, 22,5%-a Bélapátfalván, 7,5%-a Telkibányán, 4%-a Miskolcon, 1%-a Rozsnyón, 0,5%-a Murányban, 8%-a Wilhelmsburgban és 1,5%-a Altrohlauban készült. A következőkben azokat a stíluselemeket emelem ki, amelyek - a vizsgálati minta tanúsága szerint - speciálisan az egyes gyárakra jellemzőek. 1. Hollóházi stíluselemek Az Abaúj-Torna vármegyei Hollóházán az 1830-as évek óta gyártottak keménycserepet.

4

2 A magyaros stílus népi stíluságához tartozó dísztányérok készítése Isvánffy Ferenc bérlő idejében (1860-1902) kezdődött. A század végén a hollóházi gyár - fő profiljában - a népi stílus helyett már inkább a Zsolnay-gyár eklektikusabb modorát utánozta,

4

3 de a népies dísztányérok gyártása továbbra sem szűnt meg, sőt a XX. század közepéig, a gyár államosításáig igen jelentős maradt. 4

2 CSÁNYI Károly 1954. 47. 4

3 Vö. P. BRESTYÁNSZKY Ilona 1976. 145. 316