Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Bihari-Horváth László: Tárgytipológiai kísérlet az észak-magyarországi, „magyaros stílusú” keménycserép dísztányérkultúra bemérésére

A pécsi Zsolnay-gyár az 1870-es évekre számos népi fazekasközpont, továbbá a habán kerámiakultúra díszítményeit is adaptálta saját díszítőstílusához.

3

6 Bélapátfalván ugyanekkor, az 1870-es években (Dubravszky Sándor működésekor) a népi stíluság szerinti díszítésnek már igen nagy múltja is volt.

3

7 Hollóházán az 1860-1 870-es években (Istvánffy Ferenc bérlete idején) ugyancsak a „falusi lakosság igényei szerint" dolgoztak.

3

8 A miskolci tálakon pedig már az 1850-1860-as évektől megfigyelhető egyfajta „erős népiesség".

3

9 A népi stíluság kialakulására nagyban hatottak a Monarchia osztrák és cseh területein működő keménycserépgyárak, melyek már az 1840-50-es években nagy tételben exportáltak - a meisseni porcelánok csokrait egyszerűsítve utánzó - „rózsás tányérokat" az országba.

4

0 Ezek mindenképpen előképei voltak az 1850-es években bontakozó, hazai népi stílusnak, sőt egyes korai apátfalvi, miskolci tányérokra a külföldi díszítményekkel sokszor teljesen azonos mintákat festettek. Az egyértelműen külföldi átvételű rózsafejes díszítmény, amely a dísztányérok leggyakoribb díszítménytémájának, a virágcsokornak is mindig központi elemét alkotta, a század második felében olyannyira emblematikus motívuma lett a keménycserép tányérkultúrának, hogy a XX. századelőn már magát a népi stílust is leginkább csak „rózsás magyaros stílusként" emlegették.

4

1 Készítohely-specifíkus stíluselemek A korábbi kutatások részletesen feldolgozták már az egyes észak-magyarországi keménycserépgyárak történetét, ezért jelen tanulmány a történetiség kérdéseivel részletesebben nem foglalkozik, röviden csak a gyártörténetek azonos vonásaira hívja fel a figyelmet. A keménycserép gyárak általában nagyobb uradalmak XVIII. századi üveghutái, porcelánfabrikái helyén keletkeztek, vagy azok átalakításával jöttek létre a XIX. század első évtizedeiben. Telepítésüket nagyban motiválta, hogy az előttük működő gyárak alapanyagigénye és termelési feltételei csaknem teljesen megegyeztek a keménycserépgyártás szükségleteivel. Ilyenek voltak mindenekelőtt a jó minőségű nyersanyagok (főként az agyag, és az üveggyártáshoz is használt kvarc), a cserépáru kiégetéséhez elengedhetetlenül szükséges tűzifa (vagy egyéb tüzelőanyag), és az anyagmasszák kikeverésénél használt 3

6 KATONA Imre 1978. 156. 3

7 MOLNÁR László 1967. 227., vö. GY. GÖMÖRI Ilona 2005. 228. 3

S P. BRESTYÁNSZKY Ilona 1976. 145. 3

9 KATONA Imre 1978. 144. 4

0 MOLNÁR László 1966b 227. 4

1 Vö. MOLNÁR László 1969. 225. 315