Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Bihari-Horváth László: Tárgytipológiai kísérlet az észak-magyarországi, „magyaros stílusú” keménycserép dísztányérkultúra bemérésére
vagy a hollóházi termékek díszítőstílusa, mert a stíluságra jellemző legfőbb jegyek (az edény alapszíne, díszítményének színei, elemei, kompozíciója és témája, etc.) mindkét készítőhely esetében megegyeznek. Kétségtelenül elkülöníthetőek azonban olyan készítőhely-specifikus stíluselemek, melyek csak bizonyos gyárak termékeitjellemezték, ellenben soha nem olyan mértékben, hogy külön lokális stílust alkothattak volna, már csak azért sem, mert a népi stíluság időszakára, a korábban gyáranként különböző mintakészletek azonosulása jobbára végbement. A keménycserép tárgykultúra magyaros stílusának népi stílusága a XIX. század középső harmadában alakult ki. Közel egy időben, egyszerre több készítőhelyen ismerték fel a gyártók, hogy a parasztság kiterjedt felvevőpiaca számára rentábilis lehet az olcsó keménycserép tárgyak tömeges előállítása. 3 2 Több - előtte a felsőbb társadalmi rétegeknek termelő - manufaktúra tulajdonképpen a parasztság piacának meghódításával vált gyárrá. Ahhoz, hogy a gyárak el tudják adni termékeiket, olyan stílusban kellett azokat elkészíteniük, amely a piac (a paraszti fogyasztók) igényeit kielégítette, így - elsősorban gazdasági megfontolásból - a népművészet felé fordultak. Ugyan a népi motívumok eseti felhasználása korábban is jellemezte a gyárak díszítőtevékenységét, de igazán kiterjedté akkor vált, amikor a kereslet növekedése a termékek tömeges értékesítését lehetővé tette. Ezt a díszítő-tevékenységbeli változásfolyamatot a keménycserépgyárak folklorizmusának is nevezhetjük. Az alkalmazott új mintakincs nemcsak a népi (helyi) fazekasok - magától értetődően analógiának tekintett - mintakészletéből táplálkozott, hanem például a hagyományos hímzésmintákhoz is visszanyúlt. 3 3 A kerámiaipari kézifestés népi stílusága az 1880-90-es években érte el népszerűsége csúcspontját. 3 4 Hogy a gyárak pontosan mikor is kezdték gyártani a népi stílusághoz tartozó edényeket, csakúgy tisztázatlan, mint a stíluság kialakulásának konkrét helyszíne. Az 1896-os ezredéves országos kiállításon a városlődi és a körmöcbányai gyárak keltettek feltűnést „magyaros díszítésű" (azaz népi ornamentikájú) edényeikkel. 3 5 3 2 Vö. MOLNÁR László 1967. 249-250.; TAKÁCS Béla 1962. 163. 3 3 Vö. P. BRESTYÁNSZKY Ilona 1976. 138.; KATONA Imre 1978. 159.; MOLNÁR László 1971. 284-285. - A sokszor népi eklektikába fulladó motívumhasználat (például a szűrhímzésmintaadaptációk) miatt, a korabeli ellenzó'k bunda stílusnak is nevezték a népi stíluságat. 3 4 A népi stíluság népszerűsége az 1885. évi Országos Általános Kiállításon már egyértelműen megmutatkozott. Az iparműkiállításra a keménycserépgyárak kitéjezetten népies stílusú díszkerámiákkal jelentkeztek. Ez idó'ben már nemcsak az országos-regionális kiállítások-vásárok, de a korabeli szakpublicisztika is a magyaros - ezen belül pedig gyakorta a népi - stílust propagálta, illetve a népművészet olyan kiváló ismerői segítették elterjedését, mint Huszka József (vö. MOLNÁR László 1971. 283.). 3 5 KATONA Imre 1978. 103., vö. P. BRESTYÁNSZKY Ilona 1976. 141. 314
