Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Bihari-Horváth László: Tárgytipológiai kísérlet az észak-magyarországi, „magyaros stílusú” keménycserép dísztányérkultúra bemérésére

keménycserép tányérok is kiválóan megfeleltek a lakásdíszítő funkciónak, ami nagyban hozzájárult a hagyományos népi cseréptányérok lakásbelsőkből való kiszorulásához. Országos elterjedésüket a gyári tömegtermelés tette lehetővé, melylyel a falusi fazekasműhelyek nem tudtak versenyezni.

2

2 A tokaj-hegyaljai német telepek lakóházait hamarosan csakúgy keménycserép tányérok díszítették,

2

3 mint a szegedi parasztpolgári lakásbelsőket,

2

4 vagy a kalotaszegi cifraszobákat. A tányérok a szabadkéményes konyhák „bolthajtásain", a füsttelenített konyhákban a bejárati ajtóval szembe eső falon, szimmetrikus, ritmikus rendben sorakoztak, vagy a mennyezet alá, párba válogatva - az észak-magyarországi katolikus vidékeken például az olajnyomatos papír szentképek közötti falrészeket kitöltve - díszítették a tisztaszobákat (4. kép).

2

5 A díszítőstflus alapjai A keménycserép dísztányérok megformálását tulajdonképpen a kezdetektől gépek végezték, a díszítés azonban sokáig kézi munkát igényelt, sőt a kézi festést a dísztányérgyártás leívelő, végső szakaszában sem tudta teljesen kiszorítani a nyomtatva sokszorosított levonás (vagy matricás) díszítőtechnika. A díszítőmunka tehát mindvégig manufakturális jellegű volt, de a legkevésbé sem tartozott az egyéni művészi alkotómunkák körébe, inkább iparművészeti tevékenységként határozható meg. Az a tömeges kereslet ugyanis, ami a dísztányérok iránt a magyar parasztság körében jelentkezett, határozottan igényelte azok egységes (ipari) díszítését, végeredményben pedig egy önálló díszítőstílus kialakulását eredményezte. Ezt a stílust a művészettörténet eddig a kerámiaipari kézifestés „magyaros kőedény stílusának"

2

6 nevezte anélkül, hogy egyértelműen tisztázta volna a stílus eredetének, vagy jellemzőinek kérdéseit. Ebből adódott, hogy ehhez az amolyan gyűjtőstílushoz sorolták nemcsak a népies stílű keménycserép edényeket, hanem a kerámiaipari termékek bizonyos, történeti korokba visszavezető, például régészeti leletanyagokról másolt, keleti ornamensekkel ötvözött, vagy éppen a XVII-XVIII. századi főúri viseletek ornamentális anyagából merített, organikus díszítményű csoportjait is.

2

7 Továbbá nem történt meg a stílusidőszak pontos bemérése sem, az 2

2 Vö. TAKÁCS Béla 1962. 166-167.; VIDA Gabriella 1991. 455. 2

3 Vö. BALASSA Iván 1984. 273. 2

4 BÁLINT Sándor 1977. 230. 2

5 Vö. ZÓLYOMI József 2000. 81. 2

6 KATONA Imre 1978. 116. 2

7 Vö. MOLNÁR László 1971. 277. 281.; P. BRESTYÁNSZKY Ilona 1976. 143. 312