Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Gy. Gömöri Ilona: Az aratás szokásai, az aratóünnepek funkcióváltásai Dél-Hevesben
Az aratási hálaünnepek A hagyományos, ténylegesen az aratás munkájához kötődő aratóünnepektől alapvetően különbözik az aratóünnepeknek főként a két világháború közötti időszakban létező, elsősorban vallási és politikai meghatározottságú típusa. Az 1920-as évektől az aratóünnepek egyre inkább elszakadtak az aratás munkájától, színjátékszerű ünnepekké váltak. Ennek oka, hogy a Faluszövetség - kapcsolódva Darányi Ignác rendeleteihez - azt szorgalmazta, hogy az aratóünnepeket fel kell újítani. A felújítási kísérletek összezavarták a helyi, saját útjukon fejlődő hagyományokat. 2 8 Ugyanis azt szorgalmazták, hogy az aratóünnepeket ezentúl a községek, gazdakörök és faluszövetségi szervezetek rendezzék meg, mivel az általuk „meghonosítani kívánt aratóünnepek nem aratómunkásoknak az ünnepei, hanem egy faluban, a saját földjükön arató gazdáknak közös ünnepe" 2 9 Mivel a településeken nem voltak jelentős aratóünnepek, így többnyire csak a külsőségekkel törődő, látványos ünnepeket szerveztek. Ugyanakkor a kenyér megáldását az aratóünnepek részévé tették. így történhetett meg, hogy a felülről „kitalált hagyományt" később a nemzeti emlékezet ősi hagyományként tekintette. 3 0 Az erőszakos felújítási kísérletek sokszor elszakadtak a helyi hagyománytól, sok idegen szokáselem, kifejezetten szórakozási alkalom kapcsolódott hozzá. A dél-hevesi térségben a két világháború közötti időszakban három településen tartottak olyan aratóünnepet, melyet a helyi értelmiség vagy egyház szervezett, tehát nem földművesek kezdeményezésére jött létre.Hevesen az első aratási hálaünnepet 1923-ban rendezték. Kezdetben a Földműves Ifjúsági Egyesület szervezte, a következő évektől mind az előkészítésben, mind a lebonyolításban egyre nagyobb szerepet vállalt a Római Katolikus Egyházközség. 1936-ban a községi ünnepek sorába emelték. Ekkor a Szent István-év alkalmából augusztus 20-án tartották. A hálaünnep tartalma fokozatosan politikai tartalommal bővült. Az 1930-as évek közepére az egyre népszerűbb aratóünnepeket mind az egyház, mind a világi hatóságok igyekeztek a saját céljaik szolgálatába állítani. A korszak eszmeisége, a revizionizmus megmutatkozott az ünnepi beszédek tartalmában, de még az aratókoszorú formájában is. A hálaünnep megtartásának időpontja júliustól, az aratás befejezésétől fokozatosan augusztus 20-ra tevődött át. A felvonuló menetben jelképes aratópárok - magyar ruhás legény és leány - vitték a nagy, kör vagy szív alakú koszorúkat. A templomi áldás után a Gazdakör udvarán átnyújtották a kenyeret a jelképes gazdának, a Gazdakör elnökének, aki azt rituálisan felvágta és szétosztotta. A koszorúkat az elöljárók kapták. 3 1 Hasonló aratási hálaünnepet ren2 8 BALASSA Iván 1985. 278. 2 9 MADARASSY László 1928. 168. 3 0 KOVÁCS Ákos 2004. 3 1 GY. GÖMÖRI Ilona 2007. 327-336. A hálaünnep menetének részletes leírása 288
