Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Borbély Zoltán: Az Egri Püspökség szőlő- és borgazdálkodása a XVIII. század második felében

nári rangú officiálisok álltak, akiknek számadási kötelezettsége az alájuk tartozó területek minden gazdasági és pénzügyi részletére kiterjedt. Az igazgatás megkönnyítése érdekében a kerületi gazdatisztek munkáját kisebb territoriális hatáskörű ispánok segítették, akiknek illetékessége azonban nem terjedt ki a gazdálkodás egészére. A komplex gazdaságirányítási feladatokkal megbízott officiálisok mellett szakosodott gazdatisztek is alkalmazásban álltak, melyek közül a kulcsári (claviger) tisztség volt a legspecifikusabb, a borgazdálkodás szempontjából pedig a legfontosabb. A szőlő- és bortermelés szempontjából megfigyelve az uradalom térszerkezeti és birtokigazgatási átalakításait, több megállapítást tehetünk. Az Eszterházy által létrehozott kerületek központjai az adott kerületben folytatott szőlészeti és borászati tevékenység központja is lett. Ez elsősorban az officiálisok már említett mindenre, így a borforgalomra is kiterjedő számadási kötelezettségeivel, valamint a borgazdálkodás sajátos eszköz és térszükségleteivel- világosabban fogalmazva a megfelelő befogadóképességű borospincék és hozzá kapcsolódó présházak meglétével függ össze. Ezt még logikusabbá teszi, hogy a kerületi központokat a térség legnépesebb településein alakították ki.

4

5 Nagyban befolyásolta persze az adott kerület borgazdálkodási fejlettségi szintjét, hogy a kerületben milyen kiterjedésű szőlőterületek voltak. Az, hogy az 1770-es évek elejére létrehozott hat kerültből ötben jelentős szőlőtermelés folyt az uradalom adottságaiból adódó szerencsés véletlen, de az azokra szervezett begyűjtési és értékesítési rendszer már Eszterházy szervezői tevékenységének érdeme. A kerületi központok pincészeteit (calvigeratus) a districtus szőlőtermelő allódiumaiból, valamint a dézsmából származó borok befogadására alakították ki, nagyban megkönnyítve ezzel a szüretet és a dézsma begyűjtését, valamint a későbbi értékesítést. A püspök-földesúr ugyanis már püspöki kinevezésekor is tisztában volt azzal, hogy a földesúri italkimérési jogból származó bevételek messze a legjelentősebb részt adják az uradalom bevételei közül.

4

6 Ennek alapján a bor az egri püspöki uradalom legfontosabb kereskedelmi árucikke volt. Az egyházi nagybirtokok gazdasági súlyát tovább növelte az, hogy nem csak a földesúri kilenced, hanem az egyházi tized révén is bevételhez juthattak, vagyis a feudális járadékok rendszerét kihasználva kétszer annyi haszonra tehettek szert, mint a világi birtokosok. Eszterházy már egri püspöki székfoglalásától kezdve, 4

5 BÁN Péter 1999. 236. 4

6 BÁN Péter 2006. 87. 165