Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Borbély Zoltán: Az Egri Püspökség szőlő- és borgazdálkodása a XVIII. század második felében

Borbély Zoltán AZ EGRI PÜSPÖKSÉG SZŐLŐ- ÉS BORGAZDÁLKODÁSA A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Az egri püspökség a XIX. század elejéig Magyarország második legnagyobb egyházmegyéje volt. Ez a hatalmas szervezeti kerettel működő egyházi intézmény már az alapítása óta jelentős hatást gyakorolt az ország északi részének bortermelésére. A bortermelésről és a hozzá fűződő dézsmálásról elmondható, hogy a püspöki birtoklással egyidős lehet, ami XIII. századi források alapján Szent István királytól számítható.

1 Ekkora már a X. században itt letelepült kabarok meghonosíthatták a szőlőművelést és bortermelést az Eger-völgyében.

2 A püspöki udvartartás bővülése, majd az egyre terjeszkedő plébániaszervezet szertartásokkal is összefüggő igényei serkentőleg hatottak a szőlőtermelésre. Az Árpád-korban betelepült olasz, francia és vallon, összefoglalóan latinus népesség, majd a német telepesek a magukkal hozott, nyugaton honos módszerekkel korszerűsítették a szőlőtermelést.

3 A XIV. század elejére kialakult az a püspöki birtokrendszer, amely a XVI. század végéig a legnagyobb és legszilárdabb szervezeti keretet alkotta az ország északi részén.

4 Ekkora tehető a püspökség mellett működő káptalan függetlenedési törekvéseinek kezdete is, amelynek legfontosabb eleme az önálló jövedelemszerzés volt. Az általános gyakorlat szerint a püspökök az egyházi tized negyedének átengedésével oldották meg a káptalan ellátását. A káptalan azonban 1275 előtt megszerezte a bortized egyedüli beszedésének jogát, amelyet IV. Béla feltételezhetően oklevélbe is foglalt, ám a jogbiztosító irat az idők 1 IV. Béla egyetlen oklevélbe foglalja az egri egyház valamennyi birtokát és halászóvízét, összes kiváltságát és tizedszedési jogát, mert az egyház korábbi okiratai a tatárjáráskor elpusztultak. KONDORNÉ LÁTKÓCZKI Erzsébet (Szerk.) 1997. 24. 2 KOVÁCS Béla 1969. 169. 3 BAKÓ Ferenc 1995-1996. 241. 4 KOVÁCS Béla 1987. 128-135. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2010. 157