Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Borbély Zoltán: Az Egri Püspökség szőlő- és borgazdálkodása a XVIII. század második felében

folyamán elveszett.

5 Ezt kihasználva Kilit püspök elvette a jövedelmet a káptalantól és csak királyi közbenjárásra volt hajlandó visszaadni azt. A püspökség és a káptalan vitája csak a XV. századra rendeződött, amikorra a bortized beszedésének joga teljes egészében megoszlott a káptalan és a püspök között.

6 A püspökség középkori szőlőművelésre és bortermelésre vonatkozó adatait Estei Hippolit püspök számadáskönyveiből (1500-1508) ismerjük legpontosabban. Ebből kiderül, hogy saját kezelésű szőlőtermelő allódiumot nem üzemeltettek az egri püspökök, a bortized jelentős részét, pedig előre meghatározott évi öszszegért bérbe adták.

7 A természetben szedett bortized leginkább a püspöki udvar ellátását szolgálta, a fennmaradó mennyiséget, pedig a püspöki falvak lakosainak árulták ki. Kereskedelmi célú bortermelésről tehát a középkor folyamán nem beszélhetünk. Némileg megváltozott a helyzet a mohácsi csata utáni fenyegetett helyzetben. A török hódoltság előrenyomulásával megnövekedett az egri vár katonai jelentősége. Varkocs Gábor várkapitány halála után 1548-ban, I. Ferdinánd megszerezte az egri várat, valamint igyekezett kamarai fennhatóság alá vonni a püspöki javadalmakat is, amelynek vártartományi funkciót szánt.

8 Első lépésben a jövedelmek 2/3-ad részét rendelte kincstári kezelésbe, amelyből a végvár fenntartását fedezték, majd 1563-ban Verancsics Antal lemondott püspöksége teljes jövedelméről, így ettől kezdve a püspökség minden birtoka és jövedelme az egri várat volt hivatott szolgálni. A vár 1594/95. évből fennmaradt számadása alapján a püspöki jövedelmek közül egyértelműen a bordézsma alkotta a végvár legnagyobb bevételi forrást, ami összesen 13407 egri köböl bevételt jelentett.

9 Ennek a tekintélyes mennyiségű bornak a begyűjtését nagyban segíthette, hogy a püspöki dézsmaborok túlnyomó részét addig is a vár dézsmapincéjében tartották. Figyelemre méltó, hogy a dézsmaborok több mint lÁ része (26,4%) az egri püspökség falvaiból származott, ami fejlett szőlőművelést és bortermelő kultúrát sejtet. Az idézett számadást követő 1596. évben azonban a törökök elfoglalták a felvidék kapujának számító végvárat és létrehozták az egri vilájetet. Ezzel mintegy kilencven évre a püspöki birtokok nagy része is a hódoltság része lett. A török megszállás azonban nem vetett véget a térség virágzó szőlőkultúrájának. Már a XVII. század elején feltűnt a városban egy igen jelentős görögkeleti délszláv né5 KOVÁCS Béla 1987. 147. 6 KOVÁCS Béla 1987. 148. 7 KOVÁCS Béla 1987. 151. 8 SUGÁR István 1975. 9. 9 SUGÁR István 1975. 31. Ez a bormennyiség metrikus mértékegységre átszámolva 340552 litert jelent. 158