Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Mihalik Béla Vilmos: Felekezeti konfliktusok a poroszlói Tisza-tájon az 1730-1740-es években

rokoni tekintetben is. Végrendeletéből tudjuk, hogy a város 140 forintos tartozott neki, amelyet végül a Paprád nevű szőlőhegyen két kisebb szőlőfölddel egyenlí­tettek ki, ezek a végrendelet idején a nagybányai református egyház kezelése alatt álltak. A nagybányai polgárok közül többeknek hitelezett is, az erről szóló adósle­veleket később Foglár György püspöki vikáriusnak adta át. 3 0 Vásárhelyi felesége pedig Jeremiás Sára volt, aki alighanem Jeremiás István nagybányai szenátornak, a helyi református egyház gondnokának leánya volt. 3 1 A nagybányai rektorságot követően Jánkon lett lelkész, 1718-ban említik először ott. 1725-ban azonban tá­vozni akart, mert az egyházkerületnél szeretett volna assessor (tanácsbíró) lenni. Ettől végül a kegyúr Ajtay család kérésére elállt, de már a következő esztendőben mégis elhagyta a falut, mert 1726-ban Zalányi Pál, korábbi gacsályi lelkész került Jánkra. 3 2 Talán ekkor kerülhetett Eger környékére, akár rövid időre Makiárra is, ta­lán a fentebb már említett, 1728-ban szereplő Varsányi Dániel levitát követően. Vásárhelyi katolizálásának időpontja kétséges, véleményem szerint 1730 körül történhetett meg. Végrendeletében utal rá, hogy 1730-ban hazalátogatott Marosvásárhelyre, ottani rokonait látogatta, öccsével rendezte atyai örökségük 3 0 Vásárhelyi Márton az egri káptalan előtt 1734-ben Nováky László matolcsi postamestert, 1738­ban pedig Szombathelyi Ferencet (Heves megyei esküdt, a Károlyi család kliense, poroszlói bir­tokaik bérlője) és Buda Gábort nevezte meg megbízottjaként, hogy Szatmár vármegyében képvi­seljék őt kölcsönügyleteinek rendezése terén. HML XII-1 Tomus GG. Nr. 83 és 310. 3 1 NAGY Iván 1865. 75. Jeremiás István 1703-ban Nagybánya városának külső tanácsában esküdt, az 1710-1720-as években szenátor. 1711 őszén a városra küldött német katonaság több szenátor­társával együtt lefogta, de a fenyegetések hatására sem volt hajlandó a református templom kul­csát átadni. O járt el a Rákóczi-szabadságharcot követően III. Károlynál Nagybánya privilégiu­mainak megerősítése érdekében is. 1725-ben egy boszorkányperben tanúként hallgatják ki, ekkor 64 éves, néhány évvel később, 1730. november 28-án hunyt el. BALOGH Béla 2003. 244, 351-352; SOLTÉSZ János 1902. 188-190; Magyar Országos Levéltár (MOL) A57 Libri Regii XXIX. köt. pag. 189-191; Direc^ia Jude^eaná Maramures a Arhivelor Nationale (a továbbiakban AJM) Fond I. Primaria Oraçului Baia Mare - Processuale II. köt. pag. 423, 429, 431, 437, 441; AJM Colecjia Registre Stare Civilä Nr. 29. Nagybányai réf. anyakönyv. Vásárhelyi így sógorság­ban állt ifjabb Jeremiás Istvánnal is, aki utrechti tanulmányait követően Máramarosszigeten taní­tó, Szatmárnémetiben lelkész, majd Fehérgyarmaton esperes volt. KISS Kálmán 1878. 176. Az if­jabb Jeremiás István özvegyének, Kóródi Sárának végrendeletéből egy rövid kivonat maradt fent a sárospataki levéltárban, melyben 100 rajnai forintot hagyott a sárospataki kollégiumra, 100 raj­nai forintot pedig a fehérgyarmati templom építésére. SRKLt. A. XI. 3350. Vásárhelyi másik só­gora, Jeremiás János is Enyeden tanult, de 1738. május 4-én fiatalon hunyt el Nagybányán, mint „jeles tudományú, megvakult enyedi deák": AJM Colecjia Registre Stare Civilä Nr. 29. Nagybá­nyai réf. anyakönyv. 3 2 KISS Kálmán 1878. 534. Nagy Iván úgy ismertette, hogy már Jánkon, felesége korai halála után áttért, majd jánki plébános lett. Ez azonban nem állja meg a helyét, mert Vásárhelyi Márton csak 1745-ben lett plébános Szolnokszentiványon (ma a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Besenyszög része). NAGY Iván 1865. 78. 129

Next

/
Thumbnails
Contents