Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Szalainé Király Júlia: Gárdonyi Géza a Nyugatban

hősének Jancsi frátert látja, akinek jellemrajzában érez bizonyos hiányosságokat. Szerinte Gárdonyi elveszett kissé a részletekben, a történelmi hűségre való törekvés a jellemábrázolás és környezetrajz rovására ment. „Egy élet, mely örökös búcsújárás egy szent névhez: ez van megírva Gárdonyi könyvében. A quattrocento kedves primitívségével, a naiv eposzoknak azzal a bensőségével, mely sajátos reliefet ad Gárdonyi művészetének. Csak mélyebbnek szerettem volna az egészet. Kolostori levegőt szerettem volna, melynek tömjénillata oly bódítón árad-terjeng Dosztojevszkij Karamazov regényében. Szerettem volna, ha nem kolostori szertartásokat ír meg, nem misekülsőségeket, hanem embereinek vallásosságát érzékelteti. (Ki ismeri Sossima starecz alakját Dosztojevszkij regényéből?) Szerettem volna, ha valami nemes érzékiség lengett volna Jancsi fráter virágjain, ha emberei emberebbek lettek volna. De nekem így is kellemes olvasmány volt. Csak a kortörténeti, a kultúrtörténeti adatai élvezhetetlenek; ezeken keresztül kell rágni magát az olvasónak, hogy Gárdonyihoz jusson. Az isten tudja, hol szedte ezeket az adatokat össze, nyelvi, etnográfiai, művészeti, történeti adatokat, többnyire értéktelen üvegkalárisokat. S milyen egyszerűen oldja meg a pszichológiai hűség kérdését. Eldönti magában, hogy az emberek akkor is úgy éreztek, úgy szenvedtek, úgy játszottak, mint ma: s ezt bizonyítani igyekszik. Mert hátha az olvasó nem tudja. Hátha az olvasó nem tartja őt realistának. "

8 Valójában Gárdonyi még kereste azt a kényes egyensúlyt, amely ahhoz szükséges, hogy ne sértse a történelmi hűséget, és ne süllyedjen túlságosan mélyen a pszichologizálásba. A regény megírásának indítékain gondolkodva azonban mégis szükség volt az ilyen „hű" ábrázolásra, hiszen így lehet bemutatni Margitot, s így ábrázolta azt a közeget, s igyekezett megtalálni azokat az indítékokat, melyek Margitot e küldetés vállalására ösztönözték. Gárdonyi saját nyugtalanságát, útkeresését vetíti a múltban élt emberek lelkébe, így keresve válaszokat és megoldásokat, miközben nem válik túlságosan személyessé az ügy, s nem kell konkrétan állást foglalnia. Kutatásai, az adott történelmi kor „csak" ennyi lehetőséget adtak az elmélyülésre. Hasonló okfejtés Laczkó Géza írása is, amely valójában Móricz Zsigmondról szól, de érinti Gárdonyit is, mégpedig a következő megállapítással: „Gárdonyi Géza úgy írja át prózában eposszá Priszkosz rétor tudósítását, ahogy Arany írta volna át Toldit regénnyé. "

9 Számos problémát vet fel Móricz Zsigmond 1910-ben megjelent cikke, az Ököritó.

1

0 A Szabolcs megyei Ököritón pusztító tűzvészben 328-an haltak meg és 131-en sebesültek meg. A szalmatetős fészerben rendezett bálon verekedés után 8 FENYŐ Miksa Két regényről III. Nyugat 1908. 16. 9 LACZKÓ Géza A történelmi regény és Móricz Zsigmond. Nyugat. 1922. 21. 1

0 MÓRICZ Zsigmond Ököritó Nyugat. 1910. 8. 400