Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Lisztóczky László: A tavaszi hadjárat krónikása: Zalár József pályaképe

Általában egy-egy kimagasló egyéniség vagy sorsfordító történelmi pillanat áll a szonettek központjában. A történelmi eseményekből, hősei életéből többnyire olyan mozzanatot választ ki, amikor hatványozott módon merülnek föl a választási alternatívák, a döntési kényszerek. Ez a mozzanat - az egzisztencializmusból ismert kifejezéssel élve: „határhelyzet" - mélyen bevilágít a reflektorfénybe állított szereplők jellemébe, föltárja tetteik legfőbb és legtitkosabb mozgatórugóit is. Ebből fakad szonettjeinek drámai ereje, katartikus hatása. Hangnemük a fölvázolt helyzethez és körülményekhez igazodik. Gyakran él az ellentét, az elhallgatás, a halmozás és a fokozás feszültségteremtő eszközeivel. Bemutatja például Recsky Andrást, a Heves megyei főszolgabíró fiát, az ország első agarászát, aki a szabadságharc alatt a parlament tagja, majd kormánybiztos volt. A bukás után egy ideig bujdosott, később visszatért birtokára gazdálkodni. Csínytevéseiről, betyáros stiklijeiről népdalok születtek. 185 l-ben könyve jelent meg Néhány szó az agarak futásáról, azok közti különbség megítéléséről, bírák kötelességeiről, kellékeiről címmel. Zalár drámai hőst formál belőle. Virtuóz az „in médias res" elvére épülő, a szabadságharc emlékét és az azt követő véres bosszút egyszerre idéző, tömör és szemléletes versindítás. A véráztatta „porond" metonímia - mely természetesen Magyarországot jelenti - nagy kifejezőerővel érzékelteti a küzdelem nagyságát és drámaiságát. Az idősíkok a szabad függő beszéd dinamikus és asszociatív rendje szerint, szinte észrevétlenül simulnak egymáshoz, váltakozva cikáznak visszafelé és előre. Tovább nem fokozható tömörséggel és drámaisággal, töretlen lendülettel ível a gondolatmenet a frappáns és sokatmondó zárósor megfogalmazásáig: Még ragadós volt vértől a porond, De belefáradt már a bujdosásba, S haz,afelé tart: áll-e még tanyája ? S lelke a rónán messze elbolyong. Megszántja szívét a hazafi gond, Az élet gondja be is boronálja; De reménymag nincs, azt nem szór alája, S a szép múlt képe fogy, fogy, mint a hold. Megvan-e még az arany billikom? A Villám agara, mellyel azt megnyerte? O volt az agarászok fejedelme. Emlékein még egyszer átbarangol... Benyit házába... s még a friss nyomon: Bújában könyvet ír az agarakról. 392