Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Lisztóczky László: A tavaszi hadjárat krónikása: Zalár József pályaképe

vagy Rapaics Dániel ezredes, a lőporgyártás felügyelője, akit először halálra, majd kegyelem útján tizennyolc évi várfogságra ítéltek, melyből három esztendőt töltött ki. Az idő tájt mindketten tiszafüredi birtokaikon gazdálkodtak. Ezek a baráti együttlétek Zalár József legszebb emlékei közé tartoztak. 1881-ben Emlékezés Tiszafüredre című versében így rajzolta meg Pájer Antal arcképét, s keltette életre az őt körülvevő baráti társaságot: Szomorú volt szive, lelke, De csüggedést nem ismerve Vigasztalta híveit. Bujdosók és menekültek Mind tűzhelye köré gyűltek, A reményt ott föllelik. Magyarország eltiporva, De ő lantján s a templomba Szabadságát hirdeti; Oly szelíd, megbocsátó, lágy, De a haza elnyomóját Átkozottnak mondja ki. Egyszerű és igaz mindig, Nemcsak háza, szíve is nyílt, S mind a kettő oly meleg... Ide jöttem én is gyakran, Hogy e forró sugarakban Melegítsem szivemet. A versben fölidézi azt az emlékét is, hogy a baráti közösség tagjai olykor a Tisza partján találkoztak egymással, rőzselángon halat sütöttek, koccintgattak és nótázgattak, a hont és a szabadságot éltették. Biztatásukra és döntőbírói közreműködésükkel Pájer Antal és Zalár József 1857-ben A Tisza címmel költői versenyt rendezett, mely Petőfi, Tompa és Kerényi Frigyes 1845-ben egy Eperjes melletti erdei lakról szóló lírai párbajának az emlékét idézi. Ez a „versenydal" is föllapozható Borúra derű'című, 1860-ban Pesten megjelent kötetében, mely az 1855 után írt verseket tartalmazza. Helyet kapott benne hat műfordítás is, kizárólag francia költőktől, közöttük Béranger-től, Lamartinetől, Musset-től és Victor Hugótól. A gyűjtemény az új tájélményt, a Tisza vidékét, az alföldi róna szépségeit énekli meg. Budapesthez című versében csalódottságát fejezi ki, hogy a magyar 379