Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Lisztóczky László: A tavaszi hadjárat krónikása: Zalár József pályaképe

beli forrás szerint jogi tanulmányokat folytatott.

7 Vachott Sándorné is reverendában járó kispapként ismerte meg őt 1848 első hónapjaiban Gyöngyösön. Önéletrajzában olvashatjuk, hogy a forradalom győzelme után, „1848 tavaszán, még mint kispap, már vívni tanult" az egri szeminárium nagytermében egy vívómester irányításával.

8 Ezt az emlékét egyik szonettjében is fölidézte. Pályáján az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszaka hozott fordulatot. Ekkor szakított végleg eredeti hivatásával. Ekkor szegődött visszavonhatatlanul a költészet papjává, s az Úr asztala helyett a haza, a szabadság és a jog oltárán áldozott egész életében. Az idő tájt alakult ki szoros barátság közte és a mentorává fogadott Vachott Sándor között. Vachott Sándorné memoárjában így elevenítette föl első találkozásukat: „Mielőtt még Heves megyét elhagytuk, egy fiatal rajongó, egy ábrándos kis pap közelíte szerényen, tartózkodva Sándoromhoz, néhány költeményt közölve vele, s véleményét kérve azok értékére nézve. Hiezel József volt a fiatal költő valódi neve, - úgy hiszem, dédapja szász lehetett, mind neve, mind külseje azt látszónak tanúsítani. Sándorom valódi tehetséget fedezvén föl az ifjú műveiben, bátorító, biztató őt, lépne az irodalmi pályára. De bevezette férjem hozzánk is költő védencét, s mi valamennyien nyájasan fogadtuk őt. "

9 Az idézett sorokban megfogalmazott óhaj és jóslat csakhamar valóra vált: Hiezel (azaz: Hizli) Józsefet az 1848^49-es szabadságküzdelmek avatták költővé. Első versének megjelenésétől, 1844 végétől 1848 márciusáig elenyészően keveset publikált, annál termékenyebbé vált a forradalom győzelmét követő hónapokban. Sokatmondó az is, hogy akkor magyarosította a nevét az archaikus hangulatú Zalárra. „Keresztanyja" Vachott Sándorné volt. a névválasztás ötlete tőle származott. Még közelebb került a Vachott-házaspárhoz akkor, amikor udvarolni kezdett Vachott Sándorné (leánykori nevén: Csapó Mária) húgának, Csapó Jozefának, aki édesanyjával és testvéreivel együtt a Vachott-család otthonában lakott. Nemsokára megtartották eljegyzésüket is. Zalár József ezután még sűrűbben kereste föl leendő rokonait nemcsak Gyöngyösön, hanem később Pesten és Debrecenben is.

1

0 7 FERENCZY Jakab - DANIELIK József: 1856-1858. II. 378. Ebben a lexikonban olyan életrajzi adatok is fölbukkannak, amelyekkel más forrásokban nem találkozhatunk, s feltehetően közvetlenül Zalár Józseftől származnak. 8 MORVAY Győző 1916. 111. 9 VACHOTT Sándorné 1887-1889. 11.91. 1

0 Az ország életében és a személyes sorsukban bekövetkezett változások egybekelésüket sokáig akadályozták. Kapcsolatuk intenzitását szemlélteti, hogy Vachott Sándorné tanúsága szerint Zalár József egyszer fölkereste őket Pomázon, a Pest közelében fekvő településen is, amelyet 1849 őszétől 1850 tavaszáig az osztrák haditörvényszék jelölt ki a Vachott-család kényszerlakhelyéül (i. m. 92. és 199-2(1).). A látogatás nem kis kockázatot jelentett számára, hiszen ő is az üldözöttek, a bujdosók sorába tartozott. Ekkor menyasszonyával eljövendő közös életükről szőttek terveket. Ezek az álmok soha nem váltak valóra. 367