Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Lisztóczky László: A tavaszi hadjárat krónikása: Zalár József pályaképe

adtak ki, színjátszó körük pedig több éven át bemutatta Tárkányi Béla „farsangi estvékre készített vígjátékait", melyeken a szerző is föllépett. Jutalmakat tűztek ki szépirodalmi művekre és tudományos értekezésekre. Egyik versével Zalár József is díjat nyert. Tagjai megismerkedtek a korabeli magyar irodalom jeles alkotóival, fölfigyeltek a pályakezdő Petőfire is. „Természetes, hogy Petőfi mindjárt első költeményeivel nagy hatást tett e lelkes if jakra is, s találkoztak köztük, kik rendkívüli tehetségét már akkor fölismerték 5 bámulták" - olvashatjuk az idézett visszaemlékezésben.

5 A szeminárium hallgatója volt akkor is, amikor 1844 februárjában a Debrecenből gyalogszerrel Pest felé tartó Petőfi három napra megszakította útját Egerben, s a papneveldében kapott szállást és szíves fogadtatást. A nevezetes látogatásról ő írta a legrészletesebb és a leghitelesebb beszámolót. A Petőfivel való találkozás élménye egész életén végigkísérte. Ót választotta első számú mesterének és példaképének, különösen a pályakezdés időszakában az ő költőapostol eszményét váltotta valóra nemcsak verseiben, hanem személyes magatartásában is. Eddigi ismereteink szerint első verse, a Gegő Elek című epigramma 1844-ben jelent meg a Pesti Divatlap hasábjain. Soraiban a jeles római katolikus egyházi szónoktól, nyelvésztől és néprajzkutatótól, A moldvai magyar telepekről című könyv szerzőjétől köszönt el, aki 1844. október 9-én halt meg. Az epigramma műfaját a Magyar Olvasó Társaság kedveltette meg vele és az önképzőkör többi költőjével is. Különösen sokszor tűnik föl ez a disztichonban írt, rövid, csattanós költemény a pályakezdő Pájer Antal lírájában. Népszerűségét szemlélteti, hogy a Verseny a Gyakorlat Pályáján hasábjain közölt versek legjava is epigramma volt. Zalár József említett műve nemcsak a disztichon ritmusképletével birkózik meg viszonylag sikeresen, hanem tanúságot tesz merész - bár itt még kissé bizarr - fantáziájáról is: Méz volt ajkad, s szép lelked méhraj vala s a méz Égi virágoknak hímporiból alakult; A köpü szétomlott: a méhraj mennybe röpüle, S szent mézét isten önmaga ízleli most. Szemináriumi tanulmányait az 1846-47-es tanévben fejezte be, pappá szentelése azonban elmaradt. Legfőbb okát említett önéletrajzában fedte föl: ekkor már „csak név szerint volt kispap; mert lelke mindinkább az irodalom és közélet nyílt szabad pályája félé vonzotta őt".

6 Egy ideig még tétovázott az egyházi és a világi hivatás között. A következő tanévben is a papnevelde lakója volt, s egy megbízható kora5 ZALÁR József 1858. 1638. 6 MORVAY Győző 1916. 111. 366